Hogy lehet ebböl a helyzetből kitörni?

Sajnos lassan több mint 10 éve egyedül vagyok. Eleinte szenvedtem a magánytól, bánkódtam hogy hiába próbálkozok, mindig elutasítás volt a vége, vagy a távolság miatt nem tudtunk találkozni, a társkeresőkön is sorozatosan besz_ptam mindig. Ma már "csak" egyedül vagyok. Élek bele az életbe, járok ide-oda, utazok, stb. Már megtanultam egyedül elleni, egyedül érvényesülni a nagyvilágban, de attól még ugyanúgy vágyok arra hogy legyen párom, és hiszek benne hogy egyszer talán sikerül. Nem panaszkodni jöttem ezen már túlvagyok rég, nem is akarok

Megoldást keresek. Ugyanis azt vettem észre hogy időközben szeretetkoldussá váltam, és csak akár egy estéért képes vagyok még akkor is alárendelni magam mások kénye-kedvének, ha tudom hogy kihasználnak. Ez pedig nagyon gáz. Mert tudom ki vagyok, van önérzetem, és idegesít ha sz_patnak. De sajnos annak reményében hogy nagy ritkán én is érezhetek ezt-azt a valóságban, inkább feladom a tartásomat ennek reményében. Mit tegyek? Megtehetném hogy elküldöm a pics@ba azt aki megérdemli, de akkor megint csak az marad ami már eddig is volt sok-sok éven át. Jó lenne kiutat találni de fogalmam sincs min kellene változtatnom. Ezért irtam ide. 40F