Mi ez az általános érvényű marhaság, hogy aki szingli az selejt, és szánalmas?

Szakítás után vagyok, viszonylag mélyről kapaszkodom fel.

De a saját haverjaim azzal jönnek, hogy nekik van csajuk, mekkora királyok, én meg mekkora lúzer, mert nincs.

De nem csak ők, számos helyen vagyok, ebbe botlok.

De kérdem én, mivel jobb egy megalkuvásokkal teli, behúzott f/*/rokkal élni egy kapcsolatban, csak azért hogy legyen valakim, mintsem szingliként?

Mert félek az egyedülléttől, a magánytól, félek hogy nem lesz szex, meg hogy tőle csak rosszabbat találok?

ugyan...26 vagyok. Ez még nem a megalkuvások időszaka.

Tudom hogy manapság nagy divat összejárni az exekkel, de az is miért? mert ott tudja a nő/férfi, hogy egyszer jó volt, akkor miért ne újra, plusz már ismerem bla bla...

Gyávaságnak tartom, mert újat megismerni nem, de exel vagy haverral igen, közbe meg sírok a világnak hogy nincs normális férfi/nő.

Persze hogy nincs, ha nem is nyitnak az ismeretlenek felé!