Szomorú leszek minden buli után, hogy tudnám ezt meggátolni?

24 vagyok.

Eleve az egész gyerekkorom elment egy sok éves kapcsolatra, aminek nagyjából 2 éve vége szerencsére. Azóta csak bohóckodások voltak, találkozgatások, komoly kapcsolatom nem volt belőlük, amit nem is bántam, nem is érdekelt annyira, imádtam az egyedüllétet, úgy voltam vele, hogy csak nyűg egy kapcsolat...

Most viszont párhete valami nagyon megváltozott bennem, keresem a kiutat az egyedüllétből, jövök megyek, ahol csak lehet beszélek az emberekkel, jobban oda figyelek mindenre, és hozzátartozik az is, hogy egy picit szeretet hiány érzésem van. Visszaemlékszek sulis években sosem okozott problémát hogy megismerjek valakit. Most sem, nem vagyok egy besz..i nyúl, csak akkori fejjel majdnem mindegy volt minden. Merek kezdeményezni, de nincs kinél. Túl búcsús külső eleve nem fog meg (nem kizáró ok, de nem figyelek fel erre), hiába a rúzs, miniszoknya, nekem inkább őszintén a tökátlagnak nevezett tetszik, a visszafogottabb stílus (vagy hogy fogalmazzak), amivel nem tudom hol lehet találkozni (bevásárló központok pénztárain kívül). Könyvtárt és egyéb hülyeségeket hagyjuk, rég kinőttem abból hogy ráérjek könyvtárban ücsörögni. Bárhová megyek, éjszakai szórakozóhelyek, Kitchen,Replay vagy ezekhez hasonló olcsóbb beülős helyek, csak az ott dolgozó pincér, pultos lányok tetszenek általában, ami másnak pl. barátaimnak tökátlag, nekem meg szép.

Tegnap éjjel lent voltunk a Pécsi Sörházban, de komolyan, a ruhatáros lányon kívül nem sok lány fogott meg külsőre úgy, hogy na, őt most meg kéne ismerjem. Csak mivel ő józan volt, én meg nem kicsit spicces, inkább adtam egy esélyt annak hogy az első benyomás ne az legyen, hogy egy hülye vagyok, hátha hülyeségeket beszélek, hátha találkozunk még - így inkább kussban mosolyogtam rá, ő is rám vissza. :) Általában pedig csak a tánctéren bohóckodás, meghívom egy italra, picit beszélgetünk, de ne tovább, mert én lehet hogy picit elbohóckodom ott a dolgokat, mivel szórakozóhely szerintem kell is, de még ahhoz is buta volt az este mindkét lány akivel beszélgettem, hogy kérdés UTÁN beszélni tudjon magáról, így csak tőszavakban kaptam választ, igen, nem, jó volt, nem szeretem, stb. Hagyjuk is az ilyet, ez nem beszélgetés, ebből nem lesz sz.r se részemről. Én imádom a beszélős lányokat, túlzásba nem kell esni, de inkább berregjen mint az ébresztőóra egész nap, be sem álljon a szája, dumáljon, kérdezzen ő is, bár ebben is van egy határ, alsó is és fölső is. :) Kommunikálni kell tudni, mert unalmas ha csak én beszéltetek valakit.

Nincsenek nagy igényeim, mindennek a legjobb oldalát nézem, és a hibáival is bárkit képes vagyok elfogadni.

Aztán eljön a reggel, jól éreztem magam, tök jó volt, jól szórakoztam, csak megint egyedül. :D

Nem vagyok lelkileg labilis közel sem, imádok élni és vidám lenni. Csak másnap mikor felébredek rám tör egy alig észrevehető szomorúság aminek pár óra elteltével már nyoma sincs. :)

Őszintén érdekel mások véleménye erről akár privátban is. :)