Létezhet, hogy így érezzek?

Értelek. Persze, egyes nagyobb csalódások után szinte mindenki így érzi magát. Majd jobb lesz!

Foglald el magad mással!

Ugyan ezt erzem amit a kerdesben leirtal. Annyi kulonbseggel hogy en...mindig megtalaltam az idealis partnert. De vegul mindig elszurtam valamivel....ez megy 8 eve. Kapcsolatok, normalist talalok, kedves, rendes, stb....aztan elb/\szom.

Es most jutottam el kda, hogy megintam a dolgot, unom, kiszamithatoak lettek a lanyok, kisamithato lett a randizas, a szokasos korok, egymas megismerese egymas megertese stb stb stb. Meguntam. Unalmas. Mint egy vontatott film, mint egy unalmas forgatokonyv, amit mindig elkell jatszanom....az a bizonyos....az a bizonyos es felelmetes FEKTETETT 8-as.

Volt ilyen időszakom csak nálam társkeresésnél. Voltak az aktuális beszélgetőtársak és voltak a régiek akik megint visszajöttek volna. Összekuszálódott minden és azt éreztem hogy senkivel sincs kedvem semmihez, mert megint csak olyan idiótát kapok akinek fingja sincs arról mit akar vagy még az exénél van leragadva.

Nem akartam ugyan azokat a köröket futni és egy idő után direkt olyan lehetetlen időpontokat mondtam, amit hülye lett volna a másik nem lemondani. A lemondott randiknál meg jóformán pezsgőt bontottam, hogy de jó hogy nem nekem kellett. Közben ott volt az ördögi kör, hiszen az ismerkedésnek egy része izgalmas addig is az az érzésed, hogy nem ülsz ölbetett kézzel, teszel valamit hogy megtaláld az igazit. Miközben nem hittem el, hogy megtalálhatom és mivel nem mentem el randizni így esélyt sem adtam a dolognak. Teljes káosz.

Aztán fordult a kocka és sok szabadidőm lett, de nem volt kivel eltöltenem. Így hát a randikat átkonvertáltam magamban jó programokra. Azokkal mentem el, akik már beszélgetés alapján is megfogtak valamivel és kellemes társaságuk volt így is. Úgy gondoltam, ha jól elvagyok velük úgy, akkor találkozni is érdemes velük, maximum ha nem tetszik a dolog lelépek. És mit ad Isten, nagyon jó programok lettek a "randik". Elmúlt a görcsösség, megszűnt a kényszer mert olyan randiötleteket javasoltam én is amik élmények és a másik is élvezi.

Menj el a csajjal randizni, de olyan helyre ahol még nem voltál és csinálj olyat amit még nem csináltál vagy már rég volt rá alkalmad. Kapcsolódj ki, legrosszabb esetben is volt egy jó napod/estéd. Az csak plusz ha a társaságról is kiderül, hogy jól kijöttök. De ne vedd komolyan, nincs kötelességed és nem kényszer. Ha ráérsz akkor menj el.

Hasonlóan érzek, nagyon sok megalázó, sok esetben pedig egyenesen félelmetes randim volt az utóbbi időben. Sokszor olyan, amit ha mesélnek, csak nevetek, hogy urban legend. Ez a korosztályunk, tömve van férgekkel, akik mindent képesek megtenni a kielégülésért, és akik mellett ritkán számít, milyen ember vagy, ha jól nézel ki. :)

De nem szabad ezért kollektíven a másik nemet okolni. Most belefáradtál ebbe, én is, érzem magamon, hogy már olykor indokolatlanul barátságtalan vagyok emberekkel pont a sok mérhetetlenül bunkó vagy ostoba, tiszteletlen féreg miatt. És ennek nem akarom, hogy a normálisak igyák meg a levét, vagy az én gyomrom szoruljon össze a stressztől. Emiatt az egész ismerkedős dolgot most jó időre szüneteltetem, legalábbis pár hónapra mindenképp. Addig meg figyelek arra, ami kifizetődő, és nem fölösleges energia meg idő, meg idegesség. Szerintem tedd ezt te is. Nem ér annyit a párkapcsolat vagy a szerelem hajszolása, hogy bármi más rámenjen, ami fontos, vagy esetleg olyan embereket utálj/büntess miatta, akik nem szolgáltak rá. Nem akarom, hogy a leendő párom így ismerjen meg, hanem inkább anmak a pozitív, kedves, energikus lánynak, ami általában szoktam lenni, mikor nem futok sorozatosan a társadalom (bocs) szennyébe.

Ez is egyfajta kiégés, amit ki kell pihenni és fel kell dolgozni olyasmivel, amiben örömöd leled, és sikereket érsz el. És olyan emberekkel, akik tényleg fontosak neked és nem "valamiért", hanem a barátaid, szeretteid.