A férfiak azt mondják, manapság a nőknek könnyebb az élete, a nők pedig azt, hogy a férfiaké könnyebb. Mi az igazság?

Én úgy veszem észre, hogy ez egy véget érni nem akaró háború a két nem között - a férfiak meg vannak róla győződve, hogy a nőknek könnyebb, a nők pedig kikérik ezt maguknak, és számtalan példán keresztül igyekeznek ezt megcáfolni.

A férfiak renszerint fel szokták hozni a nők párkeresésben jelentkező előnyeit(legalábbis a szexhez jutási előnyt), munkanélküliként, mamahotelben élve is nyugodtan ismerkedhetnek, a netes társkeresők nekik vannak kitalálva, fiatalon szinte külsőtől függetlenül borzasztó kapósak, aki pedig szépnek született, ügyesen helyezkedve könnyedén bebiztosíthatja magának a jólétet egész életére - persze ha megvan ehhez a gyomra. De még lehetne sorolni...

A nők erre azzal vágnak vissza, hogy a férfiaknál az öregedés sármosabbá tesz, ők 30 felett csak értékesebbek lesznek a társkeresési piacon, míg a nők értéke exponenciálisan csökken, a pasiknál nincs biológiai óra, 50 felett is lehetnek apák, félmeztelenül is kimehetnek az utcára és ezen senki sem botránkozik meg, nem kell tartaniuk attrocitásoktól a sötét, kihalt utcán, mert meg tudják védeni magukat, jobban keresnek, stb...

Mit gondoltok, pont kerülhet valaha is ennek a "harcnak" a végére? Nem gondoljátok, hogy mindkét nem élvezi az élet előnyeit és meg kell küzdenie a hátrányaival is? Szerintem itt is érvényes a mondás, hogy "A jóisten mindig X-re játszik". Hogy látjátok ezt?