A magyar nőknél mért olyan népszerűek a külföldi (olasz, arab, afrikai, stb) férfiak?

Mivel a lányok hajlamosabbak az egogámiára.

[link]

Négy évvel ezelőtt voltam a családommal Olaszországban, két hetes körutat tartottunk. Szerencsés vagyok, mert sok országban, sok szép helyen jártam már, de esküszöm, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék vissza arra a két hétre. Miért? A kérdés természetesen költői, és a végtelenségig tudnám sorolni, miért imádom Olaszországot - a hibáival együtt -, illetve az is tény, hogy mindenhol jó, ha az ember turista, és van pénze.

Na, de. Az egyik tengerparti üdülővárosban, ahol 2-3 napot töltöttünk, megismerkedtem egy olasz fiúval. Ugyanabban a szállodában laktunk, már első nap felfigyeltem rá: még életemben nem láttam olyan szép srácot, mint amilyen ő... Szemezgettünk a reggelinél, napközben is figyeltük egymást, majd második nap elhívott minket a partra a baráti társaságához. Nem engedte, hogy fizessünk az italokért, amiket venni akartunk, pedig mi tényleg be akartunk szállni a költségekbe. Ültünk a napozóágyakon, zenét hallgattunk, beszélgettünk, mindenki érdeklődő volt (fiúk és lányok is), sokat nevettünk. Amikor szétszéledt a társaság, mi még maradtunk ketten, és megcsókolt. Órákig ott voltam vele (nem történt több), beszélgettünk, és szabályosan gyönyörködtem benne... Mi a lényeg? Felőlem lehetett volna pl. örmény is (most csak írtam valamit), amikor először megláttam, még nem tudhattam, hogy olasz-e vagy ő is "csak" turista, de egyből volt benne valami más. És, ahogy megismerkedtünk, hozzáadódott az, hogy ő bizony olasz. Mernek és tudnak udvarolni(!!!), adnak magukra, bátrak, kedvesek, nagyvonalúak - és ez jól esik a lányoknak, akárki akármit mond. Persze mindenkinek vannak hibái, de a lényeg, amit el szeretnék mondani ezzel, az az, hogy Magyarországon sajnos nem ezt tapasztalom. Pedig én szeretem a hazámat.

A másik oldalt is megértem, hogy napjaink férfijai ki vannak ábrándulva belőlünk, nőkből. Sok a golddigger, ezért mi, többiek is meg vagyunk bélyegezve. Nehéz téma, sok társadalmi problémát felvet. Egyetemista vagyok, a város, ahol tanulok, tele van arabokkal és afrikai sötétbőrűekkel. Ismerek lányokat, akik a pénz miatt próbálnak közel kerülni hozzájuk.

Visszatérve az én "amore mio"-mhoz, többet nem találkoztunk, mi másnap indultunk tovább a családommal a következő városba, de azóta is tartjuk a kapcsolatot, néha-néha írunk egymásnak 1-1 sort, és ugyanolyan az üzenetváltásokban, mint amilyen akkor este volt. Olaszországban minden olasz férfi hangosan „Ciao Bella!”-zik, dobja a puszikat. Rómában pl. rendőrök fütyültek utánunk, a buszon pedig az egyik idős sofőr énekelt nekünk.

Természetesen észnél kell lenni (mint mindenben), de talán pont az utolsó példával átjön az, hogy mennyivel másabbak. Itthon is biztos vannak ilyen férfiak, de sajnos nem ez a jellemző – ott viszont töményen ezt kapod... :)

#24

Hú, de megmondtad a tutit! Nem az én problémám, hogy neked ennyi jött le az egészből. Egy italra való meghívás gesztusa, ami meglepett, nem egyenlő azzal, hogy gazdasági alapokra helyezek egy kapcsolatot már az első perctől kezdve, és a pénzén kívül nem érdekel más az adott illetővel kapcsolatban. Ültesd le magad az egyededdel, fiam(?). A rossz hírem az, hogy a véleményed pedig kicsit sem befolyásolja azt, hogy milyen jó emlékeim vannak olyan olaszokról, legyenek azok fiatalok vagy idősek, mint amiket az alatt a két hét alatt szereztem.

Én mikor még Magyarországon laktam nem volt sok kapcsolatom és ami a leghosszabb volt az is 6 hónaposra sikerült, volt egy külföldivel akivel hatalmas volt a szerelem vele hosszabb volt a kapcsolat.

Mielőtt a külföldivel megismerkedtem, már 1 éve nem volt senkim. Nem tudom miért, de nem találtam a kémiát a magyar fiúkkal. Nyílván volt olyan aki tetszett. Ahogy megszólalt ment a kiábrándulás. Aztán megismertem ezt a külföldi férfit, semmi különös nem volt rajta, nem volt egy sármos férfi. De volt benne valami, 3 hónapig csak randizgattunk mielőtt a szexre került a sor. Utána sem volt soha a szex az első. Mindig mentünk ode-oda, télen korcsolyázni, nyáron strandolni, ősszel külföldre. Csodálatos volt. Az első férfi aki megértette, hogy mire van szükségem. Abban a 3 hónapban amíg csak randiztunk soha nem volt türelmetlen, jogy 'na mikor szeretkezünk?!' "már hetek óta várok" etc... Magyar fiú nem volt képes rám várni, de egy külföldi igen. Magyar fiúval soha sem mentem korcsolyázni, a Balatonra vagy csak Bécsbe a karácsonyi vásárra. Egy külföldi mind megadta ezt nekem. Aztán vége lett a külföldivel. Megint 10 hónapig fiúra sem tudtam nézni, utána elkezdtem randizni magyarokkal. Felismertem, hogy ezek a fiúk soha nem fognak nekem feleannyit megadni mint az a külföldi. Egy nap kaptam állásajánlatot külföldről. Elfogadtam, elutaztam. Az első 3 hétben megismertem, egy arab férfit. Nagyon romantikus, figyelmes volt velem az első perctől kezdve. Nem is hittem el neki. Tudtam, sok arab csak azt mondja amivel az ujja köré tud csavarni. Nem vettem komolyan, az udvarlást tőle. De persze tetszett, emelte az egómat. Egy idő után beadtam a derekam, elkezdtünk randizni. És az első randi után több mint 3 hónapig várt a szexre, ő sem erőltette soha. Nem éreztette velem, ha most nem kap meg akkor vége. Azóta már jegyesek vagyunk. Nincs nap, hogy ne ölelne át és köszönné meg hogy vagyok neki. Mindennap szerelmet vall nekem, mintha csak először tenné. Érezteti velem a hatalmas szeretetét és szerelmét amit irántam érez. Minden nőnek erre van szüksége. Amit én sajnos a magyar férfiak/fiúktól soha nem kaptam meg. Ha egy magyar férfi megadta volna nekem mindezt az élményt, szerelmet, figyelmet akkor ma valószínűleg magyar lenne a vőlegényem.

#29. Akár most is megoszthatom a tapasztalataimat. Nem vagyok elnyomva, mint ahogy te azt gondolod. Sőt mindennap egy ajándék vele amivel egyik férfi sem tudna versenyezni. Tudod miért? Mert nála jobb lelkűbb és figyelmesebb férfit nem is találhattam volna. Tudod nem mindenki olyan szűklátó és érzelmi analfabéta mint a legtöbb magyar fiú (vagy te). Tudom, jobban éreznéd magad, ha nálad jobb férfi(ha 'férfi' vagy) nem létezne. Kíváncsi vagyok neked milyen lehet az életed, ha mások boldogsága fáj illetve nem olyan életet él mint amit te elképzelsz. Sajnálom, de kikellene lépned a szürkeködből. Naponta olvasom, hogy Magyarországon apák erőszakolják meg a gyerekeiket, a szülők bántalmazzák és éheztetik a saját gyermekeiket, a tanárok szexuális kapcsolatot létesítenek a kiskorú tanítványaikkal, az alkoholista apuka a családját terrorizalja fizikailag és lelkileg. Ha ez az igazi kereszténység, vagy egyszerű magyar példa, akkor köszönöm szépen én nem kérek belőle. Vannak rasszok között is nem normálisak. Elkellene fogadni, hogy nem rasz alapján lesz az ember agresszív, gyilkos, vagy akármilyen rossz ember.

Én boldog vagyok a párommal aki teljesen európai gondolkodással bír. Sokkal inkább európaibb mint te vagy.