Gyk-n mért kamuzzák azt a 30 éves szüzeknek hogy ráérnek nőzni 90 évesen?

A 90 év az nyilván túlzás, de tény, hogy a férfiakat nem hajtja a biológiai óra, és még a 40-es éveikben, sőt még az 50-es évei elején is ráérnek apává válni. (A spermák minősége addig nem romlik). De egy nőnek 30 évesen már szülnie kell, mert később már veszélyes lesz.

Szóval lehet itt irigykedni a férfiakra, de tény, hogy nekik több idejük van kiélni magukat, viszont rengeteg hátránya is van:

-egy fiatal nőre hatalmas a kereslet, ezért nagyon nehéz barátnőhöz jutni fiatalon

Én szűz vagyok, nem vagyok ronda (helyes sem), nem vagyok elmebeteg sem :D

Egyszerűen kevés lány fog meg belsőleg (külsőleg viszont annál több), egyéjszakást meg nem akarok, mert megalázna valaki a gyatra szexuális teljesítményem miatt.

Bár én még nem vagyok 30, de amelyik nőnek majd a szüzességem miatt nem kellek, annak amúgy sem kellenék.

Mert, aki 30 evesen meg szüz, az talan jobb is, ha 90 eves koraig mas dolgokkal köti le magat.

Tudom, hogy itt most jönnek majd a kemeny leszavazasok, de milyen komoly parkapcsolatra kepes az ilyen? Nyilvanvalo, hogy alapvetö szocialis kepessegek hianyoznak es valoszinü nem eppen az az ember, aki kepes kitartoan küzdeni celjai elereseert vagy realisan, kritikusan önmagara tekinteni. Milyen ferj/feleseg lehet? Es milyen peldakepe lehet esetleges gyermekeinek?

A legnagyobb gond itt messze nem a szüzesseg! Persze kivetel lehet, aki elt parkapcsolat(ok)ban, de valamiert ugy döntött, hogy nem, vagy, aki papkent jött ra, hogy megsem jo neki a cölibatus, de ezek eleve abszurd peldak... Ugyanannyira abszurd, mint 90 evesen elkezdeni nözni, de ugyanannyira is, mint 30 evesen keptelennek lenni arra, hogy sikeresen ismerkedj!

Hajra! Ha attol kevesbe erzed magad frusztraltnak, add meg nekem es pontozz le, amiert vettem a faradtsagot es leirtam a velemenyemet! Az nem fog azon a tenyen valtoztatni, hogy fele ennyi idösen tul voltam rajta ;)

23 a véleményed nem tény.

Régen gáz volt, hogy 14 évesen szűz voltál.

Én 30 éves szűz vagyok, sosem volt barátnőm.

Röviden felvázolom mi történt velem. Nálam az alacsonyság volt a probléma. Általánosba én úgy képzeltem el az életem, hogy kb 16 éves koromtól már lesz csajom és elkezdem az életet, ahogy más is...DE nem így alakult.

14-15 évesen voltam 8-as. 170 cm voltam. Úgy voltam vele oké, alacsony vagyok, de még most fogok fejlődni.

Ballagás után azon a nyáron betöltöttem a 15. Nyáron már semmit nőttem, úgy kezdtem a középsulit. Első napon már megcsapott az, hogy milyen alacsony vagyok. Nem tudtam beilleszkedni, nem beszéltem senkivel. Személyiségem kezdett eltorzulni az alacsonyságom miatt. 16 évesen koleszba kerültem. Itt döbbentem rá, miért is vagyok törpe. 16 évesen is 170 cm voltam. Ahogy elnéztem a többieket, kb a 12-13 éves fiúk voltak akkorák mint én akik még nem serdültek. Láttam az apjukat is. Mindegyik 180 cm megvolt !!! de a legtöbb ennél is magasabb volt. Akkor tudatosult bennem miért álltam meg a fejlődésben 14-15 éves korom között. Apám 168 cm...örököltem tőle ezt a genetikai hibát. Selejt lettem. Ettől a ponttól gyakorlatilag élő hulla voltam/vagyok. Szerettem volna már barátnőt, de az hogy törpe lettem az teljesen megváltoztatta az életem. Nem beszéltem senkivel. Teljesen aszociális lettem. Egyetem is így telt, Persze közben rengeteg csaj, nő tetszett, de egyiknél se próbálkoztam be. Nem érzem férfinak magam ilyen törpén. Nagyon fáj ez a dolog, hogy a rohadt apám miatt ilyen életem lett. Most 30 évesen nagyon súlyos mentális, lelki beteg vagyok.

Apád akkor hogyan tudott téged összehozni? :D

Plusz nem hiszem, hogy az összes 170 centis férfi magányosan halna meg, mert akkor már rég kihaltak volna a génjeik is.