Távkapcsolatban élők! Hogy bírjátok?

Nekem már volt pár távkapcsolatom, de már semmiképp nem mennék bele ilyenbe.

Megmondom őszintén csak akkor lesz működőképes, hogy van terv, hogy pár hónap, maximum 1-2 év múlva már valamelyikőtök költözik. Egyéb esetben esélytelen hosszútávon ezt fenntartani, és mindenkinek csak kínlódás.

Mi párommal 4 és fél éve 200 km-es távkapcsiban vagyunk. Minden héten vagy rosszabb esetben két hetente tudunk talizni, amikor meg jó, akkor egymásnál. Mikor diák voltak többször voltam nála, mint ő nálam.

Eleinte volt nehéz, de utána enyhült a fájdalom.

Most decemberben pedig összeköltözünk, ő jön az én városomba.

Akkor nincs gond a távkapcsolattal,ha mindkét fél hajlik arra,hogy kapcsolatuk szintet lépjen (összeköltözés stb). Persze nem már másnap,de nem is csak sok sok év után.

Nálunk igy müködött legalább is.

Havonta egyszer találkoztunk, de egyébként nehzen bírtuk.

Minden elválás nagyon nehéz és megterhelő volt, a külön töltött hetek vágyakozással és szomorkodással teltek, rossz volt egyedül, hogy nem ölelhetem meg bármikor, a csókjai ott égtek az ajkamon, az illatát az orromban éreztem, és hiába beszéltünk minden nap, annyira messze volt :/

1000km volt köztünk, félévig utazgattunk ide-oda minden harmadik héten (többet nem bírtunk volna ki egymás nélkül), aztán kiköltöztem hozzá :)

Az elején féltem az egésztől, de ő biztos volt kettőnkben , ami nekem is erőt adott.

Bár nagyon nehéz volt, megérte, mert remek férfi és társ.

28n