Szingli lányok, fiúk nem érzitek magatokat magányosnak ezeken az esős estéken?

Dehogynem!

42f.

Szomorú ezeket a kommenteket olvasni.

Nem gondoltam volna hogy ennyi a magányos ember.

Mikor sok ember között egyedűl vagy...

Hiába mozogsz tömegbe, még is egyedűl...

Hát igen, ez egy rossz élethelyzet.

Ebben az a rossz hogy ezt részben magadnak köszönheted.

Mind ezt úgy írom hogy én is ebben a cipőben járok.

Egy idő után elgondolkoztam hogy vajon miért van ez?

Minek köszönhetem hogy egyedűl vagyok?

Sok minden közrejátszik, de sokszor az egyéniség és lelki állapot-jellemzők döntőek. (depis, önbizalom hiányos, komplexusok, meg még sok más boldogság romboló tulajdonság)

Eleinte úgy gondoltam hogy magányosan, egyedűl bármeddig kibírnám. Mi az nekem... El vagyok én magamban...

Ez így is volt, egészen addig míg lett valakim.

Utána mikor vége lett annak a kapcsolatnak, maga lett a pokol az egyedűl lét.

Akkor jöttem rá hogy az ember társas lény. Így lettünk megalkotva.

Sokszor gondoltam arra hogy mennyivel jobb lenne érzéketlennek lenni bármely olyan érzelemhez aminek a szerelemhez van köze.

Mikor azt hiszed hogy sebezhetetlen vagy. Haha, de nem így van.

Azok az emberek akik magányosak voltak és lett valakijük, talán rosszabúl reagálnak egy szakításra, fájdalmasabban élik meg, mint a nyitottabb, társas életet élő társaik. Hiszen a "magányos farkas" az "izzelítő" után visszakerűl az egyedűl létbe, ami utána nagyon nehezen elviselhetővé válik. Míg a társas életet élő barátjuk legyint egyet és tovább lép. (persze vannak kivételek mindkét oldalon)

Nos a lényeg itt van. Ki kell törni a magányból.

El kell járni társas rendezvényekre, ismerkedni, stb...

Tudom hogy nem egyszerű. Én is küzdök még ezzel.

Vagy legalább csinálni egy olyan találkozót ahol hasonló különc, magányos emberek vannak. Vannak szingli találkozók is. Csak írjátok be a googliba :) Csak vegyetek bátorságot elmenni rájuk.

Sok lehetőség van hogy ne a saját szomorú magányotokon járjon az agyatok. Pl.: sport, hobby, olvasás, zenehallgatás, munka, tanulás. Így csak ritkábban jut eszedbe a tény... :D

Ugyanakkor az igazi megoldás tényleg egy pár.

17: alapjában véve nehezen barátkozom, és a régi baráti társaságom teljesen szétesett (külföldre mentek, családot alapítottak, etc)

Az utolsó párkapcsolatom óta rengeteget fejlődtem ezen a téren, ismerkedem, elmentem társaságba idegenek közé, elkezdtem ismerősöket találni (egy napon talán majd barátok lesznek azokból, akikkel most különböző programokat csinálok).

De ettől még nem lett párom. Persze, megismertem nőket, az elején volt akit próbáltam randira is hívni, de kivétel nélkül az lett az eredmény, hogy "jaj, legyünk csak barátok", esetleg azonnali bezárkózás, és menekülés (mondhatnám, hogy csak én vagyok ilyen ijesztő, de az említett nők mindegyike évek óta egyedül van, és másokkal is ez a reakció).

Szóval az utóbbi időben letettem arról, hogy párt találjak ilyen helyeken (klubok, hobbik, etc), nem vágyom arra, hogy az a kevés társaságom is szétessen ami most van.

Ezzel együtt köszönöm a tippeket, kedves tőled, hogy próbálsz segíteni.

Arról meg, hogy mennyien vagyunk egyedül? Állítólag a mostani 30-40 közötti korosztály kb egyharmadának nincs semmilyen tartós párkapcsolata (házasság, élettársi kapcsolat, párkapcsolat).

19/19:

Nálam is ez van. A baráti kör külföldön, Budapesten van. Itt maradtam egyedűl a faluba.

Azok a lányok akik elutasítóak, azokkal nem kell törődni. Próbálkozni kell másoknál, míg meg nem találod azt akinek te is igazán tetszel.

Nem csak a 30-40-es korosztályba találsz ilyet.

Én pl. 25 éves srác vagyok, és ismerek sok olyat akik 17-18 évesen (tizenévesen) magányosak, tartósan.