Ti éreztétek már magatokat magányosnak egy kapcsolatban?

Én a volt feleségemmel éreztem ezt és el is váltunk,mert nem bírtam elviselni ezt az állapotot.

Minden kapcsolatomban így éreztem magam egy idő után.

Igen. Én tavaly szeptembertől idén májusig(egyetemre mentem másik városba) csak hétvégente kb 2x3 órára láttam a páromat, és csak este többnyire, tehát érdemileg nem tudtunk semmilyen programot sem csinálni. Aztán májustól itthon voltam, onnantól heti 5-6x2-3 órát láttam, de szintén csak esténként. Kezdetben jobb volt - mert mégis csak 2-3x annyit láttam mint az egyetemi hónapok alatt, és tök jól kezdtem érezni magam, de mivel így sem tudtunk minőségi időt együtt tölteni, csak este 9-től együtt lenni, se egy strand, se egy nagy séta, se színház, se egy kirándulás (nyaralás meg pláne) nem fért bele, így hiába lett ideiglenesen jobb, augusztusra újfent magányosnak kezdtem érezni magam. Szeptember óta megint egyetemen vagyok, szóval újra csak heti 2x3 órát látom kb, így még rosszabb, de ha minden igaz néhány hét/hónap és odaköltözik hozzám ahol egyetemre járok, és úgy remélhetőleg megszűnik a magányosság érzése, és többet lehetünk együtt.

Igen,most is úgy érzem. 6éve vagyunk együtt,együtt is élünk

Igen, több ilyen időszakot is megéltünk már. Vannak időszakok, amikor eltávolodunk egymástól. Kezd félresiklani a kommunikáció, nem igazán értjük egymást. Máshogy mutatjuk ki a szeretetünket, mint ahogy a másik várná. Ilyenkor a türelem, a bizalom és a szeretet segít. Türelmesek vagyunk egymással, keressük az alkalmat, amikor tudunk egyet beszélgetni. Bízunk egymásban. Tudjuk, hogy szeret minket a másik, csak nem úgy mutatja ki, ahogy azt szeretnénk. És persze szeretjük egymást. Lehet, hogy a barátnőd jót akar azzal, hogy nincs veled hétvégén. Talán szabadságot akar neked adni, nem akar "megfojtani", nem akar "rád akaszkodni". Erre gondoltál már? Szólj neki, hogy szeretnéd vele tölteni a hétvégéket.