Mi az oka szerintetek, hogy a többség 30-as férfiak, akik haverok, ismerősök (olyan 60%) még nem házas, kapcsolatban is mindig mással vannak, se gyerek, semmi, pedig egész jól keresnek mind (220-350 között)?

Édesanyám párja, 62 éves. Már eléggé látszik rajta a kor. Abszolút nem gazdag, van két lakása, de régebbről, átlagosan keres most. De évekig (52-55 évesen)társkeresőn volt. azt mondta, hogy amennyi elkeseredett 35-40 feletti nő van, akinek jó az 50 körüli férfi is, az iszonyatosan sok szám. Már olyankor a pénz sem érdekli őket, sőt sok 40 es nő mondta, hogy költözzön hozzá, nagy ház maradt rá az előző férjéről, szinte ne is dolgozzon, csak legyen vele. Egy 30 körüli nő már érzi a dolgot, 35 körül már nagyon. 38-40 körül pedig ha magányos, akkor elkeseredetté válik a legtöbb és szinte bármilyen férfi jó, aki dolgozik, normális és 10-15 évvel idősebb max.

Én is tapasztalom, hogy még egy 30 körüli nő langyos víz, ár akarja a dolog, de még bízik a 10-20%-ában, hogy jobb pasit kifog, addig 35 felett szinte láncolnának magukhoz engem, mint fiatalabb férfit. Pedig 200 at sem keresek meg, hanem akörül.

Biztosan vannak normális nők is. Sőt tuti. De én kb 8 kapcsolaton vagyok túl 33 évesen. Egyik szűzies volt, papnő. Házasságig nincs szex. Másik hisztis, 3. magához akart láncolni, sok meg kihasznált. Volt olyan is, amelyik mellettem az exét szerette és vele kibeszélt engem. Másokkal meg ne volt meg az igazi kémia. Aki nekem tetszett, annak én nem igazán, csak jó voltam neki futó kalandra, vagy pár hónapig, még nem talált jobbat. Akinek meg én voltam jó, afelé semmit nem tudtam érzeni, nem tudtam rá igazi nőként tekinteni. Nehéz téma. Bennem is sok hiba van, de tudok és szeretek is alkalmazkodni. Viszont ahogy láttam erre a legt9bb nő aki nekem tetszett, képtelen. Az legyen amit ő akar és kész. Maradjunk annyiban, hogy mindkét fél hibás sok tekintetben.