Valóban egy nő határozza meg a saját piaci értékét?

Egy válaszoltól olvastam egyszer itt az elméletet.

Szóval, ha egy nő már az első randin elvárja, hogy drága étterembe vigyék, fizessenek neki mindent a ruháktól az utazásokig, akkor azt a benyomást teszi a férfire, hogy ő egy értékes nő, és a férfiben ez rögzül, hosszútávon is eltartja majd a nőt.

Ha viszont a nő már a randizós időszakban nem ragaszkodik a drága helyekhez, felajánlja, hogy fizeti a részét, akkor a férfiban az marad meg, hogy ez egy alacsony értékű nő, és a továbbiakban is így állnak majd hozzá, soha egy virág vagy étterem, mert nem ilyennek ismerték meg.

Ez az elmélet akkor nyert számomra értelmet, amikor összehasonlítottam a párom volt barátnőjét magammal.

Az a lány már 16-18 évesen is elvárta, hogy étterembe vigyék, ruházzák, kényeztessék, a párom el is tartotta négy évig. Most egy másik srác tartja el, eltelt 8 év, és egyetlen teljes állásban ledolgozott napja nincs még, de megvan mindene, ami csak luxus.

Ezzel szemben én sose vártam el, hogy egy pasi ruházzon, vagy étteremben fizessen, így a páromnak eszébe se jutna. Ha megkérdem, az exet igen, akkor engem miért nem, akkor az a válasz, hogy te nem olyan vagy, te boldogulsz, te szeretsz dolgozni, mert ugye ez rögzült benne.

Am a külsőnek ehhez semmi köze, az ex is egy átlag lány, meg én is