Normális dolog, ha én azt várnám egy kapcsolattól hogy megváltoztasson?

Remek példa.

Te az erdő közepén élsz egy házban, és azt mondod, ha valaki odaköltözik hozzád, akkor te is nyitottabb leszel, és gyakrabban jársz ki az erdőből az emberek közé. Ezzel nincs semmi probléma. A gond ott van, hogy mivel a ház az erdő közepén van, soha de soha nem jár arra senki, hogy észrevegye és esetleg beköltözzön. Azzal, hogy magadba zárkózol, még fákat is ültetsz köré, ahelyett, hogy kivágnál néhányat, hogy utat nyiss a közeledőknek.

Szóval megint csak ott vagyunk, hogy neked kéne kijárni az erdőből, nyitni az emberek felé, különben sosem fog rád találni senki. A "majd kijárok, ha lesz itt velem valaki" hozzáállás sajnos nem túl hatékony. Lehet, hogy lesz aki arra téved és bekopog hozzád, de erre nagyon kevés az esély.

Én amondó vagyok, hogy ha találkozol valakivel, és ugyanaz az ember maradsz, mint előtte voltál, akkor az a kapcsolat lóf-szt nem ért.

Normális, sőt, szükséges dolog, hogy az emberek, akik körülvesznek valamilyen szinten befolyásoljanak minket, megváltoztassák a gondolatainkat, véleményünket, viselkedésünket bizonyos dolgokkal kapcsolatban, mert a társas viselkedés ebből áll.

Viszont azt senkitől nem lehet elvárni, hogy a saját komplexusainkat megoldják helyettünk, ez nem egy partner feladata.