Melyik a jobb? Dacból feladni a csajozást és nem tenni semmit, hogy legyen barátnő vagy inkább bepróbálkozni, vállalva a sok elutasítást? 19/F

"úgy is elhagyna, úgy sem szeretne, úgy sem lennék jó az ágyban"

Szedd rendbe az önbecsülésedet, mert ez így nagyon gáz. Nem csajozás szempontjából, egyszerűen nem értem, hogy lehet így élni, hogy ilyeneket gondolsz.

Nekem az összes pasi ismerősöm azt csinálja, hogy nem "csajozik", meg nem tojik rájuk szánt szándékkal, hanem kedvesek mindenkivel, nyitottak, érdeklődőek, és ha épp úgy alakul, hogy találnak egy lányt, akivel kölcsönösen szimpatikusak egymásnak, és vonzódnak egymáshoz, akkor megpróbálják. Egyiküknek sincsenek komoly gondjai a társkeresésben.

"Kicsit már dühítő az, hogy ennyi idősen...."

Ember, 19 vagy, nem 59... :D

19 évesen még ne aggódj, és semmiképp ne az itteni szerencsétlen férfiaktól kérj tanácsot. Majd ha olyan 4-5 év múlva se megy, akkor kezdhetsz aggódni, de most csak dőlj hátra, ússz az árral, és tessék egyetemen továbbtanulni :D

Ott úgy is zajlik az élet :)

Mondjuk ilyen "minek élek" mentalitással nem igazán hiszem, hogy tetszenél bárkinek. Őszintén szólva ilyen emberekkel még haveri kapcsolatot se nagyon szeretek kialakítani, nem hogy párkapcsolatot..

Pszichológus esetleg segíthet.

"milyen trükkel lehetne valakivel megismerkedni anélkül, hogy megkérdezzem, hogy van-e kedve beszélgetni vagy ráírni Facebookon."

Gondolom, vannak már ismerőseid. Őket honnan ismered? Na, ugyanonnan lehet megint új embereket megismerni.