Éreztétek már, hogy a randipartneretek sokkal jobb férfi/nő, mint ti vagytok?

igen.

mi nem jöttünk össze, mert "túlidealizáltam". Nem baj, ha példaképként kezeljük a kiválasztottunkat, nem baj, ha felnézünk rá, de ugye van egy szint, ami már nem vetíthet előre egy egészséges-egyenrangú kapcsolatot. Oda kell figyelnünk a rajongásunkra, főleg ha az valójában nem is jelent szeretetet a háttérben, csak beteges kötődést idéz elő.

Én nem, ő igen, de nem jogosan. Semmivel sem voltam/vagyok tőle jobb. Viszont az egész laza beszélgetést meg a számomra baromi vonzó, magabiztos, független kiállását elcseszte ezzel egyik randiról a másikra. Addig végig volt benne valami energia, valami függetlenség, tudott véleményt formálni, becsülte az enyémet, de mert vitatkozni vele, minden. Aztán átment egy (sajnálom, hogy ezt mondom) szánalmas nyivákolásba az egész, hogy én milyen jó vagyok, és ámul minden szavamon, meg mennyire klassz csaj vagyok...

Szép dolog, ha az ember akar valamit, de ő feldobta a teljes egyéniségét és méltóságát. És elkezdett feneket nyalni.

Nem lett belőle semmi, férfiatlanná vált.

Nem nagyon gyakran randizom...

De régen volt ilyen, de ez az érzés mára átváltozott, azt érzem hogy nem illünk össze, más dolgok fontosan, másképp gondolkozunk, emiatt nem működne, a kinézeten már túl vagyok. Nem az az elsődleges.

F