Vonzalom egy kolléganő iránt. Ki volt már hasonló helyzetben, és hogy alakult a kapcsolat?

Közel másfél éve új munkahelyre kerültem. Új kollégáim között megismertem egy fiatal nőt - az egyszerűség kedvéért nevezzük M.-nek -, aki az első perctől fogva szimpatikus volt a számomra: okos, művelt, csinos, ugyanakkor cseppet sem szállt el magától; az a típus, akivel jól el lehet beszélgetni bármiről.

Tudom, a munkahely az a terület, ahol mindenki igyekszik a legjobb arcát mutatni, az emberek itt visszafogják magukat, próbálnak megfelelni a főnökök elvárásának, és azon vannak, hogy ne váljanak munkahelyi pletykák témájává... Szóval az énjüknek csak egy szűk részét mutatják meg. Viszont úgy hozta a sors, hogy M.-mel egy közös projekten kellett dolgoznunk hosszú hónapokon át, gyakran kora reggeltől késő estig, és ahogy megismertem őt, egyre vonzóbbá vált számomra. Nyugodt és kedves tudott maradni még a legkiélezettebb stresszhelyzetekben is, a nála alacsonyabb beosztásúakkal is egyenrangú félként bánt, és ha munka után elmentünk valahová inni, egyszerűen szerettem a közelében lenni.

Kiderült, hogy hasonló zenéket szeretünk, előfordult, hogy a vidéki városból, ahová hazajárt, felhozott és kölcsönadott nekem egy lemezritkaságot a gyűjteményéből. Egyszer a kérésére - elég jól rajzolok - leskicceltem őt. Néha kettesben ebédeltünk vagy kávéztunk. Igazán jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk.

Mikor az új munkahelyre kerültem, épp szakítófélben voltam; befejeztem egy zűrös kapcsolatot, de kb. fél év kellett, mire lelkileg is lezártam és helyre tettem magamban a dolgokat. Ezek után randizgatni kezdtem, de valahogy untam az egészet; és azt vettem észre, hogy az efféle találkáknál sokkal jobban élvezem az M.-mel töltött időt. Ennek már három-négy hónapja. És ami a legfurcsább számomra, hogy a vonzalmam elsősorban nem érzéki jellegű. Nem arról van szó, hogy "fú, de szeretném gerincre vágni". Néha teljesen apró dolgok varázsolnak el vele kapcsolatban: hogy milyen vékony a csuklója vagy a nyaka, hogy amikor mosolyog, lesüti a szemét, vagy mikor ha közel hajolok hozzá, érzem a bőre parfümön átütő illatát. Ha lehetne, már tízszer is randira hívtam volna, csakhogy M. párkapcsolatban van.

Egyébként sem tudom, hányadán áll velem. Néha meg mernék esküdni, hogy ő is vonzódik hozzám, aztán viszont azt látom, hogy a barátja vár rá munka után, ami lelohasztja a lelkesedésemet.

Tudom, hogy egy munkahelyi románc kockázatos, én pedig imádom a jelenlegi munkámat, nem akarom elveszíteni; kapcsolatban lévő nővel egyébként sem szívesen kezd az ember az elvarratlan érzelmi szálak és más bonyodalmak miatt; viszont M. napról napra jobban tetszik. Volt már valaki hasonló helyzetben? Mi lett a vége?