Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak ha egyszerűen nincsen önbizalmam és nem vagyok saját magammal kibékülve?
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. 19 éves fiú vagyok és sajnos egyáltalán nincsen önbizalmam és sajnos nem vagyok saját magammal kibékülve. Egész nyáron olvasgattam az interneten ezzel kapcsolatban de nem jutottam előrébb. Több éve küzdök ezekkel a problémákkal és sajnos ezekhez a problémáimhoz még a szociális fóbiám és a pánikrohamaim is társulnak. Valamilyen oknál fogva már gyerekkorom óta nagyon félek a nőktől és ennek köszönhetően elkerülöm őket, egyszerűen nem tudok velük miről beszélgetni. És nem csak beszélgetni nem merek velük de egyetlen egy lányhoz sem merek közeledni mert úgy állok hozzá,hogy nem is érdeklem őket meg mit is akarok én tőlük és inkább meg sem próbálom és elmenekülök előlük amire egyáltalán nem vagyok büszke. Az is közrejátszik abban,hogy nem tartom magamat helyes fiúnak annak ellenére sem,hogy már sokan megdicsértek de mára már eljutottam arra a szintre,hogy ezeket nem tudom és nem is akarom elhinni és elfogadni. Visszataszítónak tartom magamat akinek soha sem lesz egyetlen egy nő sem az életében. A nőkkel való beszélgetés egyáltalán nem megy mert a nőket valamilyen oknál fogva magam fölé helyezem és lealacsonyítom magamat velük szemben. Soha sem beszélgettem lányokkal és ennek köszönhetően nem is tudom,hogy egyáltalán miről is lehetne velük beszélgetni,mi is érdekli igazán a nőket. Ha beszélgetnem kell egy lánnyal akkor rögön görcsös leszek és csak azon idegeskedem,hogy mit is mondjak neki és ilyenkor természetesen meg sem tudok szólalni és szokásomhoz hívem inkább elmenekülök a beszélgetéstől amire nem vagyok büszke egyáltalán.
A mai napig sem tudom magamat elfogadni és szeretni olyannak amilyen vagyok. Sajnos van egy eléggé feltűnő testi hibám amin sajnos nem lehet változtatni ( orvosi hiba ). Egyszerűen nem tudom magamat elfogadni és szabály szerűen amikor belenézek a tükörbe undorodom saját magamtól. Tisztában vagyok vele,hogy ha nem tudom saját magamat elfogadni és szeretni akkor mástól sem várhatom el azt,hogy szeressen és elfogadjon olyannak amilyen vagyok. Mindig összemérem magamat másokkal és lealacsonyítom magamat velük szemben és ilyenkor elmegy mindentől a kedvem.
Nagyon sokszor még élni sincsen kedvem. Minden reggel úgy kelek fel,hogy mi értelme is van az életemnek és nagyon sokszor azt kívánom bárcsak valamilyen oknál fogva meghalnék. A családtagjaimnak persze hiányoznék de úgy gondolom ez az idő múlásával enyhülne. Nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. És ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni ( nehezen kapok levegőt,fáj a szívem és a mellkasom és szédülni is szoktam ). Ilyenkor egy kicsit lepihenek és 10-20 perc múlva elmúlik de ezek a rohamok már nem most kezdődtek hanem már évekkel ezelőtt de ezidáig nem foglalkoztam vele. Minden nap gondterhelt vagyok és semmi sem tudja lekötni a figyelmemet és egész nap csak azon gondolkodom,hogy mi értelme is van az életemnek,mindegy lenne ha nem is élnék tovább. Már nagyon sokszor megfordult bennem az öngyilkosság gondolata is. Éjszakánként meg is álmodtam azt ahogyan végzek saját magammal. Az utóbbi hetekben éjszakánként alig szoktam aludni 4-5 óra hosszát,állandóan felkelek éjszakánként és nem tudok visszaaludni. Egyszerűen semmi sem érdekel elvesztettem minden iránt az érdeklődésemet. A tanulás sem érdekel pedig mindig ott van bennem,hogy tanulnom kell ha vinni akarom valamire az életben de hiába ülök le tanulni ha állandóan csak a problémáimon jár az eszem egész nap. Amit igazán szerettem az életemben az a súlyzós edzések voltak de mára már a sportban is elvesztettem az érdeklődésemet és már abba is hagytam több mint egy év intenzív sportolás után amit a mai napig is bánok de nincsen annyi akaraterőm,hogy újból elkezdjem.
Ezeket a problémáimat édesanyámmal több év halasztás után megosztottam de úgy érzem,hogy Ő sem tud nekem segíteni. Mindenáron meg szeretnék változni de sajnos egyedül nem fog menni.
A segítségeteket szeretném kérni,hogy hogyan is változzak meg mert ez így nem mehet tovább ezt én is belátom mert ezek a problémáim hatással vannak a mindennapjaimra is.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.
válasza:A gyerek úgy vélekedik magáról, amilyennek a szülei látják, amilyen kép a szüleiben él róla, és amilyen visszajelzést kap tőlük.
Gyerekkoromban hosszú ideig szenvedtem asztmás rohamoktól. Nem azért alakult ki bennem a betegség, mert a szüleim rosszul bántak velem, vagy elhanyagoltak, sőt mindketten nagyon szerettek engem a maguk módján. A rohamaim oka a közöttük dúló háború és feszültség ki nem mondott oka volt, ami bennem csapódott le és öltött testet problémaként. A közöttük lévő folyamatos harc belém folytotta a szuszt, és egy idő után kilégzési nehézségeim támadtak. Az egyik legdúrvább tapasztalatom az, hogy a bennük élő képek ugyanúgy, sőt erősebben hatnak a másikra, mint a kimondott szavak.
A másik érzi azt, ahogyan gondolkodom, vélekedek róla, akkor is, ha nem mondom ki. Talán nem tudja megfogalmazni, szavakba önteni, de érzi. Még egy "érzéketlen" ember is pontosan tudja, jobban mondva érzi, hogyan vélekedik róla a fontos másik. A nő megérzi, ha tetszik egy férfinak, és fordítva is. Egy viszony jóval a kimondott szavak előtt elkezdődik, ahogyan egy szakítás is megtörténik a közlése előtt. A képek és a bennünk élő érzések jóval mélyebben és erősebben hatnak, mint a gondolatok és a kimondott szavak. ""
válasza:Szia!!! Nagyon hosszú lett megpróbálok több rèszletben válaszolni egyszerre kevès az időm! Bocsánat a nyers őszintesègèrt èpìtő kritika csak"Egèsz nyàron erről olvastam" remèlem te magad is rájöttèl a gyakorlati időben elmèlkedtèl.19 èvesen 16~20 az ideállis korosztàly számodra. Ők nyáron szüneten vannak szóval jobban ráèrnek. A beszèlgetès nőkkel nos mintbte is mondtad túlparázod mi èrdekli őket...kb felèt hogy elmondhassa milyen jó lett a haja a tetkója milyen jót bulizott a...fesztiválon èleze első húslevesètől senki nem kapott hasbajt...az ilyeneknèl "megnyomod a play gombot" aztán csicseregnek is. Másik felèt a hobbijaid te magad.Nos itt az a gáz, hogy az ilyen lányokat úgy lehet elbűvölni, hogy ha van egy szemèlyisèged hobbid cèljaid baràtaid nem csak űlsz a net előtt ès olvasol
..Ha màr valami menő könyvet màr jobb! Na de konkrètan miről beszèlj egy lànnyal neten. Vàlasz kèp nèlkülit magadról legyen egy kèt jó kèp, testi hibád csak leplezhető. Dicsèrj bókolj indokold meg mièrt pont őt választottad, keresztnevèn vagy ottani nevèn szólìts! Kb 25-50megìrt levèlre egy normális válasz jön. Na igen egy pozitìv önjellemzès kellene, ahhoz megtalálni a jó tulajdonságaidat! Lègy èrdeklődő de na csak kèrdezz. Face/insta egyszer meg kell adni na igen ott a semmi is több mint ha sopánkodó negatìv dolgok vannak megosztva!
válasza: válasza: válasza:Néha hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki szépnek lássa önmagát, ha fontos másik csúnyának vélte őt. Akit félősnek tartottak, nehezen hiszi el magáról, hogy akkor is szerethető, ha éppen semmilyen bátort nem mond vagy tesz. Mások látásmódja alapvetően meghatározza az önmagunkról kialakított képet. Nehezen hisszük el, hogy jók vagyunk, ha rosszaló pillantások terhe alatt. A gyógyító látásmód akkor kezdődik el, amikor elkezdünk függetlenedni a külső képektől, elvárásoktól, és a kialakult gondolkodás, a belső kép önmagunkról kezd összetörni. Ennek a jele lehet az, amikor a megérzéseim alapján kezdek cselekedni, vagy meg merem kérdőjelezni a bennem és rólam kialakult látásmódot. Ha egy fontos ember gyenge egyéniségnek tart, pontosan leképzed magadnak az illető gondolkodását, és megvalósítod azt. Aki egy pillanatra elhiszi magáról, hogy egyéni hős, az azzá is tud válni. Nincsenek határok és korlátok, minden átléphető egy pillanat alatt. Többször voltam tanúja annak, amikor valaki egy megerősítés hatására elhitte magáról, hogy hős, és azzá vált, aztán lassan visszaváltozott szürke katonává, mert a megszokás mélyebben volt benne megalapozva.
Ki tudja, mitől változik meg egy ember. Talán attól, amikor megérintett állapotba kerül, és a szíve veszi át az irányítást az agya felett. Nem a megszokott szerepeit viszi tovább, hanem engedi, hogy elragadják a megérzései. Amikor félreáll önmaga útjából, és már nem akar jó lenni, biztosra menni, másoknak megfelelni, hanem csak van, létezik, teszi azt, amit tenni kell, és utat enged annak, ami bontakozik benne. Nehéz, mert kevesen bíztatnak erre, kevesen hisznek bennünk annyira, hogy tudják, bármi történjék is, mi megálljuk a helyünket. Kevesen hiszik el rólunk, hogy mi felelősek vagyunk önmagunkért, és nem kell ellenőrizni minket. Kevesen látják meg bennünk a bajnokot akkor, amikor mi épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy túléljünk egy napot, vagy csak szinten tartsuk magunkat. Amikor mégis megtörténik a csoda, és mi elrugaszkodunk a földtől, akkor válunk mindig igazán önmagunkká. Akkor is így van ez, ha senki sem lát minket, de mi érezzük, hogy valami nagyszerűt hoztunk létre. Mindenkiben ott van ez. ""
Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat. :)
Lehetséges,hogy hatással van a szüleim viselkedése arra,hogy ilyen vagyok. Mivel a szüleim novemberben lesz 4 éve,hogy 23 év házasság után elváltak. Édesapámmal soha sem voltam jó viszonyban és persze neki másnak a gyereke mindig fontosabb volt mint a sajátja. Nagyon sok rossz dolgot kellett átélnem apám viselkedése miatt és sokat is szégyenkeztem miatta. De egyáltalán nem bántam,hogy elválnak a szüleim, inkább örültem neki.
Sajnos a nőkkel való beszélgetés egyáltalán nem megy mert szó szerint rettegek tőlük. Ha a közelemben vannak rögtön feszült leszek és meg sem tudok szólalni és ezért nem is szoktam keresni a nők társaságát. Egyszerűen még annyi sem megy,hogy megkérdezzem tegyük fel pl.melyik vonat megy xy helyre, egyszerűen nem merem. Ha beszélgetnem kell velük valamilyen oknál fogva akkor rögtön elmenekülök a társaságukból amire egyáltalán nem vagyok büszke.
Ezt a kérdésemet korábban tettem fel de sajnos a mai napig sem változott semmi sem. https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..
Ezt az egèsz betegsèget pánik rohamot bebeszèlted magadnak ès el is hitte a szervezted! --> Mivel sajnos ezek a problémák már 4 éve minden nap jelen vannak a mindennapjaimban így sajnos ennek köszönhetően elhitettem magammal nagyon sok dolgot. Egyszerűen nem tudom elfogadni és elhinni azt,hogy ha megdicsérnek,hogy milyen helyes vagyok. Nem tudom elhinni és egy kicsit ilyenkor meg is sértődöm mert magamat egy visszataszító embernek tartom. Nem tudom elhinni azt,hogy ha egyszer talán lesz egy nő az életemben akkor mit is szerethet majd bennem,mit is tudnék én nyújtani egy nőnek? És ezeket a gondolatokat egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből és állandóan csak ezen jár az eszem és egyre jobban kezdem magammal elhitetni.
Igazság szerint semmire sem vagyok büszke amit idáig elértem.
Jelenleg középiskolában tanulok felnőtt képzésben pénzügy számviteli szakon de egyszerűen utálom meg persze nem is nekem való de igazság szerint nem is akarom,hogy sikerüljön elvégeznem. Mivel más választásom nem volt így sajnos ezen a szakon kötöttem ki.
Tudom,hogy nagyon fiatal vagyok de tisztában vagyok vele,hogy ha nem változik semmi sem akkor még évek múlva is ugyan ott fogok tartani ahol most tartok. Belőlem soha sem lesz egy normális felnőtt ember és sajnos már elindultam azon az úton,hogy elfogadom és beletörődöm az egészbe.
îrd le mit kűldenèl egy lánynak bemutatkozó levèlkènt --> Sajnos semmilyen ötletem sincsen mert még soha sem csináltam ilyet. Nem igazán beszélgettem a 19 évem alatt lányokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!