Életképtelen lúzer/tutyimutyi/szorongó férfiatlan pasiként tudnék-e és ha igen, hogy változtatni az életemen, hogy legyen barátnőm?

Szinte minden olyan jellemvonásom megvan, ami csökkenti egy pasi értékét és férfiasságát. Nincsenek haverjaim, társaságban szorongok (nem tudok emberek között enni), ezért nem járok el lazulni éttermekbe, kávézókba. Vásárolni is utálok (akármit), mert undorítóan gyerekes az akcentusom. Nem tudok megnyílni és tele vagyok gátlással. Önbizalmam nulla (az alacsony kisfiús alkatomból kifolyólag), ezért a téli napokon érzem magamat legjobban, amikor a legtöbb ruha rejti a testemet. Nem tudok az emberek véleményére nem odafigyelni és képtelen vagyok érvényesíteni az akaratomat. Természetesen ez mind a karrieremre is hatással van, ugyanis 25 évesen is még egyetemista vagyok, kocsi, munkatapasztalat és minimális egzisztencia nélkül. Utazni is utálok (azon jár az agyam, hogy milyen sz**ul nézek ki). Egyetlen egy pozitív jellemzőm és egyben eddigi legnagyobb sikerem az életben (ha a semmitérő OKJ-s végzettségemet nem számolom), hogy van jogosítványom. De ez is mit sem ér, hiszen nem merek beülni az autóba, attól tartva, hogy meghúzom és ott állok apám vagy testvérem összetört autójával, tök üres pénztárcával várva az autómentőt, miközben ki kell töltenem a kék-sárga betétlapot, amit gőzöm sincs mikor/hogy kell. Azt már gondolom mondanom sem kell, hogy szűz vagyok, ezt ti is kitaláltátok ezen sorig eljutva. Na szóval arra lennék kíváncsi, hogy ebből az életképtelen állapotból van-e visszaút és ha igen, akkor mik azok az első lépések amelyeket meg kell tennem és milyen úton kell továbbhaladnom, hogy magabiztos, felelősségteljes és stabil férfi legyek, akihez egy nő adott esetben tud vonzódni.