Adjam fel a társkeresés egy időre?

25 éves vagyok, és az első kapcsolatom óta, ami héba-hóba fél évig tartott (volt csók, stb...minden, teljesen beleszerettem), aztán 3 év alatt randiztam sok lánnyal (12). Sajnálatos módon - bár nem általánosítva kijelenthetem, hogy a nők többsége ugyanazt szerette, nem volt egyéniségük.

Hogy mit is jelent ez?: ugyanazt a tévésorozatot szeretik (néhány kivétellel ellentétben), nem szeretnek sportolni, elégedetlenek önmagukkal, hobbijuk a sorozatnézés, ivás a haverokkal, hajnalig bulizás a folyóparton, folyton panaszkodnak nekem már az első randik alkalmával, hogy ilyen-olyan bajuk van egészségügyileg, meg van rajtam +8 kg, és persze, ami nálam elsőbbséget élvez többek között szeretnék (majd) családot is alapítani, ők nem, ők élni szeretnének.

Persze, nem zúdítom rájuk ezt az első randikon, csak azért én is megkérdezem idővel, nagyjából hányadán is állunk. Mindegyik lány tetszett külsőt tekintve, de ezen kívül semmi nem fogott meg bennük, már az X. randin úgy éreztem, mintha egy "üres héj" (no offense) lenne mellettem.

Szerintetek lehet benne valami, hogy a barátnőm 28 volt, a többi nő, pedig 18-25 közötti? Tényleg fel kellene adnom a társkeresést, vagy inkább az érettebb, idősebb nőkre koncentrálni?

A volt barátnőm is szeretett volna családot, de persze a mai trend és az apakomplexus-mánia szerint idősebb férfival, szépen váltunk el, semmi sértődés vagy, sárdobálás a másikra vagy hasonlók.

Talán ez az "ára", annak hogy a lányoknak nincs jelen az apjuk, amikor igazán szüksége van rá gyermekkorában.

Hiába vagyok egyetemista, járok el helyekre ismerősökkel. Már-már kezd el menni a kedvem az egésztől...