Ezeket a gátlásaimat hogyan győzhetném le?

Sziasztok!

19 éves fiú vagyok és sajnos több problémával is küszködök már évek óta. Amit tudni kell rólam,hogy nagyon csendes és visszahúzódó vagyok, soha nem voltam a szavak embere. Mindig meghúzódtam a háttérben soha sem voltam a középpontban.

Több problémám is van és hiába próbálok rajta változtatni sajnos egyszerűen nem megy.

Az egyik dolog az az,hogy egyáltalán nincsen önbizalmam. Amikor meglátok egy olyan lányt aki szimpatikus nekem és talán én is neki ( bár ezt soha sem tudom eldönteni,hogy egyáltalán szimpatikus vagyok-e egy lánynak vagy sem ) mindig úgy állok hozzá az egészhez,hogy hosszasan elgondolkodom és azt beszélem be magamnak,hogy mit is akarok én tőle, kevés lennék én hozzá és inkább meg sem próbálom még akkor sem ha tegyük fel a barátnői mutogatnak nekem,hogy menjek már oda hozzá. Már több mint egy éve végzek súlyzós edzéseket de bennem mindig az a tudat van,hogy a nőknek csak azok a férfiak tetszenek akik ki vannak "gyúrva", nem tudom,hogy miért képzelem ezt. A másik dolog pedig az,hogy egyáltalán nem tartom magamat helyes fiúnak,sőt kimondottan visszataszítónak tartom magamat még annak ellenére is,hogy már többen megdicsértek,hogy milyen helyes vagyok és,hogy milyen jól nézek ki de én ezt egyáltalán nem tudom elhinni és elfogadni.

Az önértékelésemmel is nagyon komoly problémák vannak. Lehet,hogy közrejátszik benne,hogy 14 éves koromig el voltam hízva és emiatt nagyon sokat bántottak és ezek a bántalmazások a mai napig bennem vannak és nem tudom elfelejteni őket. Amikor belenézek a tükörbe egyszerűen undorodom saját magamtól és mindig csak a hibáimat keresem magamban és a jó tulajdonságaimat viszont észre sem veszem. A tükörben mindig azt látom,hogy még a mai napig is el vagyok hízva.

A szociális fóbiámnak köszönhetően egyáltalán nem merek emberek közé menni. Amikor emberek között vagyok akkor nagyon feszült vagyok és nem tudok feloldódni és csak azon jár az eszem,hogy mikor leszek már otthon,hogy egyedül legyek a saját kis világomban. Ahhoz sincsen bátorságom,hogy egyáltalán elmenjek a boltba mert már azt is,hogy ki merjek lépni a házból nagyon sokat kell mondogatnom magamban,hogy "úgysem lesz semmi bajod,ne félj semmitől". Amikor kilépek a házból rögtön összeszorul a mellkasom és nehezen kapok levegőt és mindig azt érzem,hogy valaki engem állandóan figyel.

Az utóbbi időben nagyon sokszor van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok,életkedvem is van a másik percben pedig még élni sincsen kedvem és ilyenkor pánikszerű rohamaim is szoktak lenni és ilyenkor nagyon szokott fájni a szívem,szorít a mellkasom és nagyon nehezen napok levegőt de ilyenkor lepihenek és pár perc múlva elmúlik de akkor is nagyon aggaszt.

Az utóbbi időben éjszakánként alig szoktam aludni, egész nap fáradt vagyok, semmihez sincsen kedvem,állandóan gondterhelt vagyok és igazság szerint semmi sem tud érdekelni a sportoláson kívül mert amikor sportolok olyankor "kikapcsol" az agyam és semmi másra nem tudok gondolni csak az edzésre.

A segítségetek szeretném kérni mert nagyon tanácstalan vagyok mert hiába szeretnék egyszerűen saját magamtól nem tudok és nem is vagyok rá képes,hogy megváltozzak.

Válaszaitokat előre is nagyon szépen köszönöm. 19/F.