Más is lát ebben lehetőséget?

Én mindig így fogtam fel.:) És szeretek egyedül (is) lenni. Szerintem mindkét állapotnak megvan a maga előnye és haszna az életedben.

Szerintem a magadba vetett hit, az önbecsülés az, ami inkább számít. Ha vannak céljaid, és tudod az utad, akkor nem érzed magad egyedül pár nélkül sem, és jobban foglalkoztat, hogy ezeken az egyéni célokon munkálkodj, minthogy hajtsd a kapcsolatot.

Hogy őszinte legyek, nekem is hiányzik egy társ, ugyanakkor megmagyarázhatatlanul van bennem egy kis izgalom/aggodalom is, hogy ha lesz valakim, vajon meg fogja-e érteni, ha nem tudunk annyit találkozni, mert én szeretek elmerülni a hobbimban és a munkámban is. Szóval kicsit talán tartok is tőle, hogy hogy fog mindez, ami most megy, ugyanúgy haladni az életemben, mert nagyon nem szeretik itt egyesek ezt a kifejezést, de nekem nagyon fontos az önmegvalósítás. Az, hogy gyártok magamnak kis projekteket, hogy mennyivel javítok a teljesítményemen, mit készítek el, min tökéletesítek, legyen az szakmai dolog, vagy olyan egyszerű szabadidős valami, mint egy új edzésterv, vagy egy kis stílusváltás, bármi.

A barátaim megértik, és mellettem maradtak már hosszú évek óta, emiatt gondolom, hogy nincs baj azzal, amilyen vagyok, és hogy szeretem a folyamatos fejlesztgetést és lefoglaltságot. Célszerűnek tartom hasonló hozzáállású emberrel kezdeni.:)

Kicsit másról írtam talán, amire te gondolsz, de annak ellenére, hogy 3-4 éves kihagyásokkal vannak/voltak párkapcsolataim, sosem éreztem a párkeresést problémának, vagy olyasvalaminek, amivel baj, ha az ember nem foglalkozik, vagy nem szerepel minden előtt. Szerintem az ilyesmi másodlagos, elsősorban annak kellene lennie a célnak, hogy "nekem xy-nak olyan az élete, amilyet akart, és kihozott, vagy ki tud belőle hozni bármit, amit csak akar". És nem olyan szinten, hogy mije van, hanem hogy mire képes, mire jön rá, mit tapasztal ki magában/magán... Én szeretem ezt a kis játékot, és nem szükséges rossznak tekintek rá. Inkább egy kapcsolatra tekintek úgy, hogy ha az illetővel majd összeillünk, akkor úgy is alakul valami. Nyitott szemmel járok, de az nekem nem hiányzik, hogy a párkeresésre, vagy a nem megfelelő ember mellett maradásra elcsesszem azt az időt, ami garantáltan megtérülne, ha másba fektetném.

Úgy gondolom, nem más emberhez kell kialakítani egy életet, meg segget nyalni, hanem olyan társat választani, aki beleillik a képbe. Az igyekezet, és az önfejlesztés magadról kell, hogy szóljon, a saját életeddel való elégedettségről, tartalmasságról. Az, hogy ebbe ki szeret bele, meg kinek tetszik... Járulékos.

N