Tényleg éretlen lennék és felelőtlen?

24/l vagyok, kiskorom óta, amióta az eszemet tudom, komolyabbnak és másabbnak éreztem magam a korombeli társaimnál, mindig minőség és nem mennyiség szerint igyekeztem megválasztani a barátaim, és a kapcsolataim. Sosem játszmáztam, szórakoztam senkivel, mindig is komoly kapcsolatot kerestem minden társamban, vagy akivel próbáltam ismerkedni. Jobban kedveltem az inteligens embereket, akik intellektuálisak, de nincsenek elszállva maguktól, és szeretetre méltóak, a felszínes embereket kerültem. Volt már több éves, komoly munkahelyem és párkapcsolatom is, amiben az akkori párommal együtt is éltem. Az életemben történtek dolgok, amik miatt érzelmileg is korán fel kellett nőnöm. Olyan társat kerestem mindig is, aki tapasztalt, aki tényleg felnőtt, az idősebbek vonzanak most is, a 30as korosztály. Szeretnék családot, szeretem a gyerekeket, gondoskodó vagyok. Ezek mellett nem vagyok kapcsolatfüggő, egyedül építgetem kockánként a jövőm, bár segítségem sajnos sosem volt, így lassan haladok, de legalább előre. Nem egyszer megkaptam már, hogy biztosan az életkorom miatt tapasztalatlan vagyok, nincs egzisztenciám, nincs lakás, nincs autó, "nincs semmi?!", mit tudok nyújtani egy felnőtt, harmincas férfinek? Messze állunk egymástól értelmileg, stb. Ez elég rosszul érint, mivel ismeretlenül ítélnek el. Nekem tényleg ez a korosztály tetszik, mert még őket találom férfiasnak, ambiciózusnak. Nő vagyok, nem gyerek, felnőtt, érett gondolkodású nőnek is érzem magam. Nem értem, mit tud egy harmincas nő,azon kívül, hogy annyi idős, amennyi. Szerintem nem a kor határozza meg az ember jellemét. Sokkal értelmesebbnek és jobbnak érzem magam több ennyi idős nőnél, tisztelet a kivételnek. Tudok főzni, mosni, takarítani, van munkahelyem, egyedül tartom el magam, én is jó vagyok az ágyban, odaadó vagyok, szeretnék anya lenni, csinos vagyok, kedves, inteligens. Nem vagyok gyerekes. Nem értem, miért nem vesznek komolyan.