Ha egy férfit nagy szeretetben neveltek a szülei, ő is olyan kapcsolatot keres majd?

Akkor mi lesz?

Leesik az orra, kiesik a szeme és megáshatja a saját sírját.

Komolyan, mégis mi lenne?

Jaj kérdező, még k...rva sokat fogsz csalódni ilyen mentalitással.

Az élet nemcsak happyből áll, ott van az árnyoldala is, amivel együtt kell élni, talpra kell állni és mindig menni kell tovább.

Nézd meg a Rocky és a Békés harcos útja című filmeket.

Már ne is haragudj, de ez a kisfiú azt nem látja, hogy otthon se állandóan happy minden? A szülők is tesznek azért, hogy minden jól menjen, de néha van veszekedés.

És ez a kisfiú se volt mindig jókisfiú, ő is biztos rosszalkodott, de persze, azt már elfelejtette, mikor az anyja jól nyakon vágta gyerekként, ugye? Meg veszekedtek vele.

Eléggé nulla IQ-s naiv embernek kell ahhoz legyen valaki, hogy azt higgye, hogy csak rózsaszín az egész világ.

Nagyon egyénfüggő, hogy a nevelésnek milyen hatása van. Valószínűleg lelkileg stabilabb azáltal, hogy a gyerekként létszükségletnek számító szeretetet és elfogadást (bár ez felnőttként is számít),a teljesítményétől függetlenül megkapta. Általában akiknek feltételt szabnak a szülők, és nem következetesen reagálnak a cselekedeteire, azok nagyon bizonytalanná és csapongóvá válnak. Viszont a túlszeretésnek is van hátulütője. Például, előfordulhat, hogy a szerető családból kikerülve nehezére esik felnőni az illetőnek úgymond, és ha szerető kapcsolatot is keres, nem biztos, hogy képes hozni azt, amit egy felnőtt férfinek kell a kapcsolatban. Szeretheti a párját, de ha hajlamos arra, hogy gyámolítsák, könnyen a nőnél köthet ki az irányítás, akár a szeretetvágya miatt könnyen manipulálhatóvá is válhat.

Nem a neveltetés dönti el önmagában, hogy milyen felnőtt lesz a gyerekből, hanem az, hogy a személyisége hogyan illeszkedik az adott neveléshez. Ahány ember, annyiféleképp reagál, vannak statisztikailag sikeresebb módszerek és módok(feltétel nélküli elfogadás), és vannak egyértelmű zsákutcák (veréssel nevelés), viszont a szélsőségeket és az evidenciákat kivéve nem lehet ezt így előre megmondani. Arról nem is beszélve, hogy hiába meghatározó az anya-gyerek kapcsolat a kötődési minták kialakításában, ezen nagyon sokat formál a társas közeg is a későbbiekben, és más nevelők és "jelentős személyek" (edzők, tanítók, dajkák, testvérek) jelenléte is.

Szerintem ne erre támaszkodj, hatással lehet az emberre nagyon, amit hozott, de nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ezen múlik. Ismerek nagyon összeszedett és nagyon szeretetéhes (most az érett, pozitív, nem a ráakaszkodós értelemben) embert, akinek kegyetlen szar családi háttere van, egy alkoholista, agresszív apával, és egy bántalmazott, depressziós anyával. Minden, csak nem idilli, csak a gyerek jó társaságba került, és jó barátokat, majd első barátnőt fogott ki.