Csajok, mit gondolnátok egy ilyen férfiről?

Hasonló a véleményem mint az elsőé. Meg kell ismerni a szándékait, ha belemegy, akkor nyilván többet tennék érte, ha látszik, hogy nem utasít el egyből.

Ha viszont valóban nem érdeklődik felőlem inkább nem keresem többet, vagy a korábbi viszonyra állnék vissza (ha volt). Valószínű elszomorítana, hogy kb leszr úgyhogy nem erőlködnék.

Szerintem az egy két alkalom legyen három mert 3 a magyar igazság. Én is elég magányos vagyok és ha fejszével állnának a hátam mögött talán akkor is nehezen lenne rávenni, hogy csak úgy megszólítsak egy lányt. Nem tudom miért a sok elutasítás hatására vagy iskolai kiközösítések hatására alakult ez ki...

Pedig régen suliban még odamertem menni lányokhoz igaz akkor is nehezen. Az egyetem alatt fokozódott.

Valahogy úgy érzem, hogy rátolakodom, és hülyét csinálok magamból stb. ha hozzá szólok.

Kolléganőimmel pedig jól kijövök (min 30% női kollégák, kivéve azt az egyet akinél próbálkoztam, ő állandóan szívat két épp mondata nincs, hogy ne szúrjon meg valamivel, irodai meló...).

Épp egy koncertről jövök, sajnos ilyenkor mindig félig vidám, félig búval*sz*tt vagyok.

Rohadtul fáj, hogy mennyi pár van és mennyi szép lány és én bármennyire is akarok nem tudok hozzájuk szólni, minél jobban rá akarom venni magamat annál jobban szerencsétlenebbek érzem magamat.

Általában olyan helyre állok a tömegben ahol sok a lány is, ma is sikerült egy olyan helyet kifogni, néha nekem-nekem súrolódtak, tán közben de nagy volt a tömeg nem lehet eldönteni szándékos volt vagy sem, de ha legalább mikor kicsit oldalra néztem, ő rám nézett volna akkor talán már lehetett volna jelnek venni, vagy ha a lábamra lép és annyit mond, hogy bocsi talán ,mondtam volna én is valamit és elindult volna egy beszélgetés.

De szerintem az ilyen helyzetekben mindig nehéz. Mert mikor már nagyon hosszú ideje nincs senkije valakinek vagy nem is volt egyáltalán és már vagy 30 körül jár, akkor már sem veszi észre néha ami az orra előtt van mert olyan hihetetlen, hogy végre össze jött/ vagy ,hogy ez valóságos.

Így jártam egy céges bulin, egy szép csaj akit bámultam még nem láttam a cégnél, a parkett túl oldalán kacsint egyet és elkezd integetni a fejével, hogy menjek oda... erre én csak nézek erre ő szexisen beleszív az italába közben felnéz és megint int erre én hátra nézek, hogy valakinek onnan jelez e vagy tényleg nekem... erre sem reagáltam nem értettem mi történik mert a csaj olyan 10 közeli :)) bárki meg kaphatna... erre odajön és a fülembe súgja, hogy az hiszi ismer engem .... ekkor jöttem rá hogy egy folyosón laktunk :D még a koleszban, mikor én mesteri voltam ő gólya és párszor meg próbáltam filmre invitálni a szobámba mikor a lakótársak nem voltak otthon. De nem jött. De amióta kolléga nőm mindig olyan furcsa :)), de szerintem alapból olyan a természete :)) játszadozik. Még egyetem alatt a az egyik lakótárs azt mondta, hogy "vándormadár típus", azután abban az időben még jobban rá hajtottam reméltem ha nem más legalább egy szép este összejön. De jelenleg barátja van a lánynak azért is ősze-zavarók a jelei.

Néha kell egy kis türelem is az ilyen srácokhoz, mert az előszöző, hatások miatt sosem tudhatod, hogy milyen eleki állapotban van előző sikertelenségek, elutasítások miatt ezen a téren. De szerintem megéri, legalábbis magamat ismerve.

De hiába tudom, hogy jó társ lennék sőt jó férj és apa mikor be kell próbálkozni egy lánynál semmi bátorságom.

#2 Nem, csak tudod, nő vagyok. Ez az egyik. A másik, hogy nem áll szándékomban senkinek a seggét nyalni.

"mozdítom a kisujjam", mert kezdeményeznék, de ha arra nincs reakció, én nem fogok teperni, vagy folytatni a közeledést. És nem érem be kevesebbel, az kell, akinek én is. Ennyi.

teljesen magamraismertema kérdésben :D

sajnos az van, hogy ha nem jársz el, legalább gazdag körökbe partyzni akkor esélytelen hogy utcán,. vagy boltban, stb leszólít egy nő...lehetsz a brad pitt is...akkor sem.

kapcsolatokat kell kiépíteni azok nélkül az igényesség, meg a jómódúság sem ér semmit.