Férfiak! Visszavonulót fújnátok, ha a kiszemelt egyedülálló nőről kiderülne, hogy évekig bántalmazó kapcsolatban élt együtt valakivel?

Lett volna esélye lelépni, de nem akart. Azt gondolta, hogy szeretettel, kitartással és jó példa mutatásával ráveheti a férfit is arra, hogy változtasson az életmódján (az alkoholizmus betegségének áldozata(?)). Akkor lépett le, amikor rájött arra, hogy a kedvesének pont így jó minden, ahogy van és ő lassan beleőrül és belerokkan ebbe a kapcsolatba és hogy szeretetre van szüksége, amit soha nem fog megkapni attól a férfitól, sem normális családi életet. Elfogadta, hogy a férfi nem hajlandó tenni semmit saját magáért sem. Csak akkor adta fel, amikor már érezte, hogy ő fog belerokkanni ebbe az egészbe.

A szakítás után célokat tűzött ki maga elé, sportol, nyelvvizsgára készül, az álmainak él, utazgat és elkerüli a férfiakat. Azt mondogatja, hogy amíg nem teszi rendbe magát rendbe külsőleg is, belsőleg is, addig nem akar senkit maga mellé. Szóval falat épített maga köré, amiről nem tudni, hogy mekkora és mitől omlik le.

(Folytatás...)

Pozitív élményekkel akarja kimosni a sok ....t a lelkéből, amiket átélt. Ja a kapcsolat végén nem kicsit szorongásos-depresszív volt és ekkor szakított. Szóval a "lelki nyomi" korszak is megvolt neki. Hónapokig tartott, amíg kimászott belőle.

Honnan lehet tudni, hogy készen áll új kapcsolatot kezdeni?