Működhet egy olyan párkapcsolat, ahol a nő nagyvárosi, a férfi pedig egy kis faluban él?

Nem tudom melyik orszagban elsz de magyarorszagon nincs olyan nagy kulonbseg a varosok, akar a fovaros es a falvak kozott. En eltem par szaz fos kis faluban, panelban, pesten, londonban, megye szekhelyeken es sehol nem volt gondon belole hogy honnan jottem.

Ha csak elkepzeled hogy te vagy nagyvarosi meno lany aki ellatogatott a vadnyugatra akkor nyugodtan kepzelodj tovabb.

Szerintem nem. Én nem vagyok falusi, csak egy sima kertvárosi lány, családi házból, kutyákkal és néhány csirkével (de amúgy a fővárosban dolgozom), és nagy gondot jelent, hogy életem párja panelban szocializálódott flaszterkoptató, és ördögtől valónak tartja, hogy füvet kell nyírni és nincs minden 500 méteren belül... Én pedig azt, hogy ne tudjak jólesően fingani a vécén, mert a szomszédot hallom szónokolni alattunk kettővel.

Szerintem aki a plázában meg soppingolásban él, az kalandként eljátszik falun traktorosat két hétig, de tovább nem, és nem fogja bírni a falusi létet. Aki pedig megszokta a falusi szabadságot és nyugalmat, az "zajként" fogja megélni a nagyvárosi futvaszarást és zsivajt. Kivételek persze vannak, de én a saját és környezetem tapasztalataiból indulok ki...

Nem fog elcsábulni szerintem. Én is a fővárosban nőttem fel, egy évet laktam vidéki nagyvárosban, a nyaraimat meg gyerekként mindig vidéken, egy nagyon kicsi faluban töltöttem. Szép volt, jó volt, de jobb volt hazajönni. Megtanultam elvégezni a ház körüli munkákat, el tudok látni állatokat, értek annyira a kertészkedéshez, hogy boldoguljak ott, és nem vonyítok, ha kapálni kell vagy valami. De soha nem mennék bele ilyenbe. Itt a lakásom, a barátaim, itt lesz a munkám, mert amiben én dolgozom, arra itt van kereslet... És mikor vidéki kisvárosban éltem, akkor is 2-3 hónap után kicsinek éreztem, holott úgy mentem oda albérletbe, hogy ott akarok majd lakást is. Nekem nem megy az a nyugalom és eseménytelenség, én megőrülök, ha kimegyek az utcára, és nincs ott ember. Ha majd idősebb leszek, biztosan mókás lesz kiköltözni nyugdíjasan, de az előtt a külvárosnál kijjebb biztosan nem mennék. Szép a vidék, jó a vidék, de nem bírnám megszokni azt az életvitelt, és nem a kényelem miatt.

Ha be tudnék járni onnan, akkor oké, de miatta nem fogok életmódot meg munkát váltani, és állatokat tartani. Ha neki az kell, csinálja, de ne úgy menjek már haza a munkahelyemről, hogy még ott is gürizni kell minden hülyeség miatt, mert nem én akartam.