Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha lefogynék, több esélyem lenne a nőknél?
Izmai mindenkinek vannak.:) Van, akinek sok melóval fejlődnek, van, akinek nem annyira sokkal. :)
Van egy ismerősöm, srác, ő tipikusan vasággyal 50 kilós kategória volt egész életében. Kitapasztalta (hosszú évek alatt, de hát mi megy könnyen, ami ér is valamit?), hogy mitől képes magára izmot szedni, és most 75-80 kiló körül mozog a 180 centihez. Nem egy kigyúrt állat, de határozottan kellemesebb, mint volt és illik hozzá ez az alkat. :) Szerintem szexi, csak erről kussolok, mert van barátnője és amúgy is más a kapcsolatunk.:)
Én sem voltam másképp, annyi baklövést követ el az ember még a szakirodalom tanulmányozása után is, mire beállítja a saját testéhez az arányokat és a gyakorlatokat, hogy bődületes. :) De ebben ez az élvezet. Nagy bizalmat kell vetned magadban és sajnos utólag tudod csak meg, hetekkel később, ha valami nem működik, vagy alig. Viszont annál jobb érzés nincs, mikor látod magad átalakulni és nem kell feszengve leülnöd, vagy emberek közt figyelni, hogy mi lóg ki, hol a hurka, stb... Nekem nagyon sokáig ezzel teltek a napjaim és megelégeltem, azért váltottam. És hihetetlen, milyen szabadságot jelent nekem az a test, amiben most vagyok. Az embernek a teste az eszköze, hogy kifejezze mindazt, ami odabenn van. Ebbe beletartozik sokszor az alak is. Én a duciságomat hatalmas hátráltató erőnek éreztem magam kifejezésében, ezért szabadultam meg tőle. Ezt onnan tudtam, hogy gyakran volt a fejemben olyan gondolat, hogy "annyira tenném, de így..." és ez számomra nagyon börtön volt.
Ha te jól érzed magad így, akkor viszont nem hiszem, hogy változtatni kellene. Azért, mert nem fogsz kitartani, ha nem akarod igazán és nem érzed muszájnak a változást. Én is csak akkor tudtam, mikor az edzéssel, az étrendre figyeléssel és az életmódváltással járó energiabefektetés kisebbnek tűnt, mint leélni egy életet korlátok között. Amíg az ember csak úgy félig-meddig érzi a motivációt, nem fog menni.
Másrészt, most az izmosabb test az ideál, de ez csak a korideál, ahogy anno a csontosan vékony volt a nőknél, holott csak 10 év telt el. Viszont az embernek a párválasztásban a személyes ízlése dominál és lehet bármi nyomatva a média által, ha valakinek más (is) tetszik, akkor azt fogja választani. Én annak ellenére, hogy sportosnak tartom magam, sosem pörögtem ezen az alkat témán a srácok esetében. Van egy elég széles tartomány, amin belül igazából bárki jöhet, legalábbis az alkata alapján. Más tulajdonságok meg finomítanak ezen, de az alakból nem csináltam soha ügyet, csak magamnál.:D
Az viszont nagyon szembetűnő, ha valakinek nincs önbizalma és szorong. Ha te jól érzed magad így, és tudsz az általam leírt korlátok nélkül élni így is, akkor maradj ilyen.:) De ha zavar, vagy feszengsz, ha meztelenül kell lenned, vagy kevés ruhában, akkor jó ötlet változtatni. Vele fog változni a magadról alkotott kép is.:)
21L
Köszi a válaszokat, különösképpen a #2-nek, hogy leírta a saját sztoriját.
A helyzet az, hogy halmozottan hátrányos külsejű vagyok. Minden létező vonásom feminin: kicsi ujjak, kezek, lábak; mindenhol szőrös vagyok, de vékony és ritkás a szőrzetem; minden egyes gramm hízás a mellkasomon és a combomon látszik meg, a hasam kis túlzással lapos. Nincs létező hajstílus, ami jól áll nekem, szemüveges vagyok és ha nem hagynám meg a minimális arcszőrzetemet, akkor a fejem is nőies lenne.
Tavaly amúgy fogytam tíz kilót (73 kg körülre), és egyáltalán nem látszott. A régi nadrágok feljöttek rám, de ha tükörben megnéztem magamat, akkor azt láttam, hogy semmi nem változott. Párt ráadásul ugyanúgy nem találtam a fejem miatt, úgyhogy nem foglalkoztam az evéssel meg a mozgással sem, vissza is jött pikkpakk, amit addig fogytam. Szóval azon filózok, hogy 70 alá kellene fogynom, de az annyira sok idő és akkora erőbefektetés, hogy előbb igényfelmérést kell tartanom, mert ha nem éri meg, akkor bele se kezdek (továbbra se magam miatt csinálnám).
Edzeni meg végképp nem fogok, egyszerűen azért, mert ahhoz már alapból fintorogva nyúlnék, és még ha valami természetfeletti csoda folytán rávenném magamat, akkor is abbahagynám a második napon. Egyetlen sport volt, amit szerettem csinálni (kerékpározás), de azt se azért, mert élveztem, hogy csurom izzadság és bűz vagyok, mire hazaérek, meg nem is azért, mert a hátamat és a vállamat meghúzza a hátizsák, hanem mert közlekedtem. Lassan viszont meglesz az autó, amivel szintén tudok közlekedni, csak nagyjából 6x gyorsabban, így ennek a korszaknak végleg vége.
Ettől függetlenül amúgy én is ezt látom. Vagy sportos legyen az ember, vagy sovány, de egy kis plusztól már megijednek a nők. Társkeresőn 22 levélből kaptam eddig 0 választ, élőben meg ahány lánynál próbálkoztam (ami konkrétan 6-ot jelent), annyinak lett hirtelen barátja, annyival nem illettünk össze, vagy éppen tűnt el, amint tudtára adtam, hogy nem haverkodok. Egy volt csak, aki kimondta, hogy nem vagyok az esete.
Ehhez képest minden sportos ismerősöm másodpercek alatt talált magának párt, a soványaknak pedig nagy része azonnal, kisebb része némi küzdés után. A pocakos vagy dagadt ismerősök hozzám hasonlóan örökszüzek mind.
Mondjuk ha most megválaszoltam a kérdésemet, akkor nem tudom, minek írtam ki, de azért titkon vártam olyan válaszokat is nőktől, akik azt mondják, hogy őket nem zavarná.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!