Nők! Ti járnátok 153 cm magas férfival?

#27-es vagyok.

Igen, néha elgurul a gyógyszerem, főleg az ilyen esetekben.

No de nem is azért írtam, hanem mert kiegészíteném egy kicsit a mondanivalódat 31-es. Ismerem már annyira a nőket, hogy most téged fognak betámadni azzal, hogy a duciság is genetika meg minden. A nagy ló****... nézzük már meg akár csak Tóth Verát. Rá is mondhattuk volna a genetikát, de ő nem volt rest tenni ellene, és bár most sem egy vékonyka lány (nem is lehet), de egy kimondottan szexi díva lett belőle. Ja... hogy ahhoz száj jártatás helyett mozogni is kellene meg tenni valamit? Az már nem megy... ez a kemény, nem a gyémánt.

#26

Jó, akkor megmondom a páromnak, hogy a 18 centis farka nem kompatibilis az én nem bántóan tág hüvelyemmel. Mondjuk szerintem meg fogja lepni az információ..

Le leszek pontozva én is, de nem. 170 centi vagyok, az átlagos női magasság felett szerintem egy kicsivel. Nem a pasiban keresem a hibát, nem mondom, hogy 153 centivel valaki nem férfi, vagy nem lehet vonzó, de egyszerűen amilyennek érzem magam mellette, nekem az lenne nyomasztó. Szeretem a magasabbakat, erősebb testalkatúakat, mert annyira jó érzés, hogy kicsi lánynak érezhetem magam és én is lehetek olyan törékeny valakinek a szemében, mint az alacsony lányok. És ez nekem kell. Magam miatt nem kezdenék nagyon vékony fiúval is, mert bár normál/sportos alkatom van, úgy érezném, hogy nem tudja felemelni ezt a tehenet és a lábai mellett az én lábam sonka, a bicepszem hatalmas és ormótlan vagyok... És bárhol megjelenünk, úgy érzem magam, mint mikor a törpeyorkie-m a nála 3x nagyobb plüssmacit akarja magáévá tenni. Egy nagy állatnak, akiben semmi nőiesség nincs. Pedig nem így van, csak ahogy ti nem tehettek arról, hogy alacsonyak vagytok, így én sem tehetek a magasságomról.

Ha valaki méretben akkora, mint én, az nekem már bőven jó. Velem egymagas sráccal simán járnék, magasabbal is, de alacsonyabbal nem, mert annyira nem érzem az egész helyzetet komfortosnak... És kapaszkodjatok meg, sok srác is így van vele. A legjobb fiú barátommal felmerült a téma, ő 190 centi magas és kérdeztem, hogy egy vele egymagas lányt elfogadna-e. És mondta ő is, hogy nem, mert idézem, "nem érezné magát mellettem csinosnak valószínűleg :( "... Ahogy nála sokkal alacsonyabbakat sem tart vonzónak, az én magasságomra mondja, hogy az még mellette nőies és viszonylag kiegyenlített, a sokkal kisebb már őt zavarná, hogy túl kislányos, aprócska, törékeny. SEMMI baj nincs azzal, ha valaki ilyen, a baj szerintem a két ember kölcsönhatásából adódik.

Van, akinél ennek ellenére megvan a kémia, de vannak emberek, akiknél a túl nagy eltérés ezt elképzelhetetlenné teszi. Ezek érzések, ezek nem attól függenek, hogy ki mennyire jófej meg elfogadó, hanem hogy valaki ki tudja-e váltani belőlem azt az érzést, hogy hozzám közelinek érezzem és hasonlónak annyira, hogy felszabadult maradjak mellette egy párkapcsolatban, vagy intim helyzetben is. Ezt nem lehet "légyszi" alapon, meg parancsszóra. Ahogy a sokkal butább embereknél is ezt érzem, a sokkal gazdagabbaknál is ezt érzem, a sokkal ducibbaknál vagy vékonyabbaknál is ezt érzem, úgy a sokkal alacsonyabbaknál (vagy épp magasabbaknál, bár nálam maximum 2 méter magas embereknél áll ez fenn), vagy a sokkal visszahúzódóbbaknál is, mivel én magam elég nagyszájú vagyok. Nekem az tetszik, ha megvan az a "mi-érzés", nekem erre szükségem van a szerelemhez. Nem csak lelkileg, fizikailag is igaz ez. Mindenkinek vannak dolgok, amikre igénye van... Ettől a másik nem lesz értéktelenebb vagy rosszabb, csak nem egymást keressük. És ehhez elég csak az egyik félnek éreznie ezt.

21l

Ha 150 cm lennék, akkor igen, de így 165 cm-sen nem.

Egyébként apukám szerintem 160 cm sincs, anyukám pedig 169 cm. Szóval nincs lehetetlen :D