Hogyan fogadja el az ember a helyét a párkapcsolati piacon?

Én ezt úgy oldottam meg, hogy a lepattanó nőket keresem mindig.

Azokat kik kicsit defektesek, van utánfutójuk( gyerekük van), vagy még otthon élnek a szülőkkel, de már elég idősek 30on felüliek, csak nem tudtak lakást evnni.

Általában összejövök velük, majd pár randi után közlöm , ez még sem működik hosszú távon, és keresek mást.

Mert ugye nem kötelező egy ember mellett leélni az életünket, és ha már van rengeteg ilyen társkeresős oldal, akkor használni kell, mint a tpo felsőbe tartozó csajok.

Én amúgy 10/8 as pasi vagyok, megkaphatnék ilyen felsőbb kategóriába tartozó nőt is, volt ilyen csajom már, de nem éri meg az energiabefektetést.

Inkább a szolidabb egyszerű csajok, azok meg örülnek, ha szóba állok velük.

Miért kell a legvonzobb? Ezt nem egészen értem. Kiállítási darabnak kell vagy mi? :)

Hát üzenem neked at alsó ligából boldogan, hogy senkivel nem cserélnék. Van egy csinos, szeretteljes, intelligens párom. Nem top modell, de szép, van kisugárzása és vannak hibái is. Igazi ember. Mi kell ennél több?

Én azt csináltam, hogy valahogy nagy nehezen, rengeteg energia, alkohol és pénz befektetésével kieröltettem két szexuális kalandot béna lányokkal.

Innentől viszont nem foglalkozom a kérdéssel, amíg felső kategóriás nem leszek. Vagy sikerül, vagy inkább nem szexelek többet.

Nem tudom, én emiatt sosem tudtam annyit aggódni, mint itt egyesek. És egyáltalán nem akarok a felső kategóriával lenni, talán épp emiatt érzem ezt könnyűnek. Tudom, van egy-két ember, akinek elborul az agya, ha azt mondják, hogy "mit tennél, ha milliárdos lennél?", de engem például ez sem hoz lázba. 20 millió fölött egyszerűen nem tudnék mit kezdeni magammal, abból telne saját cuki kis lakásra és pár apróságra és több nekem nem kell. Így vagyok a párválasztással is: vannak dolgok, amiket elvárok, bizonyos mértékben mindenképp. Ha valaki azt hozza, nekem bőven teljesül a feltétele annak, hogy elfogadjam társamnak. Van, ami nélkül nem tudnék maradni a másik mellett, de a további extra nem mérvadó onnantól, csak kellemes meglepetés, ami nem baj, ha nincs. És inkább az dönt, hogy "kit látok meg előbb", értelemszerűen ezért van az, hogy jöhet szebb, jobb, akármi később, nem fog izgatni, ha az én "szükségleteim" ki vannak elégítve (most ne csak a szexre gondoljunk, hanem az érzelmekre, a társaságiakra, a szabadságra, a figyelemre, és mindenre, amit szeretne az ember a társától) az aktuális párom által. Ehhez a szinthez pedig én magam is igyekeztem felnőni (és túllőni rajta), hogy okkal várjam el, és nagyobb eséllyel találjak ilyen fiút.

Vannak dolgok, amikből nem engedek és nem alkuszom meg vele, mert igenis elvárhatom. Magamban is fontosnak tartom egyrészt és én is tudom nyújtani, meg az elvárt fölött is tudok nyújtani sok mást, amit már nem várok el, illetve tudom, hogy nem működne egy olyan kapcsolat, nem érezném magam jól, nem töltene fel és mozdítana előre és nem tudnék hűséges lenni az illetőhöz. Akkor meg minek? Nem megyek bele így.

Kicsit ahhoz tudom hasonlítani, mint mikor az ember venni akar egy kocsit. Épít hozzá garázst, gyűjt rá pénzt... Nagyobb garázst épít, hogy biztosra menjen és több pénzt keres a kocsi áránál, hogy biztosan ki tudja fizetni, ha esetleg jön még hozzá más költség. És nyilván olyat választ, amit simán fenn tud tartani, és nem centizi ki. Viszont mondjuk azt akarja, hogy legyen benne klíma, navigáció, legyen mondjuk napfénytetős és fehér. Mert neki ez kell, mert ő ettől ül bele boldogan abba a kocsiba és vezeti örömmel, és érzi magát benne kényelmesen, és emiatt nem azon gondolkodik, hogy majd lesz vele valami, meg min változtathat rajta, meg nem fogja egy év múlva lecserélni, mert sosem tetszett neki. Egyszeűen vannak dolgok, amikből jobb nem engedni. És amiket érdemes kicsit túlugrani, hogy biztosan megkapd. Nálam ez mindig működött, bár sem párkeresésben, sem az ezzel járó problémákban nincs nagy tapasztalatom, valahogy mindig könnyen viseltem/viselem, ha épp nincs senkim és könnyen találok olyat, aki mellett el tudom képzelni a jövőmet, még ha előfordult, hogy utána -évekkel később- változtak a dolgok köztünk. Viszont sosem adtam le, és sosem bántam meg.

20L