Mi a véleményetek? Ti is úgy gondoljátok mint a lenti lány? Hogy növelhetném az esélyeimet?

Járok egy edzésre, valahova, valamit sportolni. Pár lánnyal ott jó kis baráti kör formálódott. De pont azt néztük ma, hogy a nagy részünk egyedülálló. Vagy ott kellett hagyni a pasit/pasikat mert valami nem stimmelt, vagy épp a pasi hagyta ott valamelyikünket. De olyan is van köztünk, aki évek óta szingli. Amúgy mi nem szoktunk különösebben pasiügyeket kibeszélni, maximum ha valakivel történt valami meghatározó, aktuális dolog.

Szóval a nagy egyedülállóságok miatt témáztunk, hogy milyen gázos a felhozatal, mert a.) nem illik korban, földrajzilag, nem hetero, stb., szóval nagyon kiesik b.) illik, de egyszerűen nem vonzó, mert nem helyes, nem normálisan öltözik, ilyesmi c.) illik, vonzó, de persze foglalt d.) illik, vonzó, facér, de egyszerűen túl raj gyerek, pózol, csajozós, kb. többet foglalkozik a megjelenésével meg a csücsörítős szelfijeivel mint egy lány e.) illik, vonzó, facér, normális, de akkor meg mi nem kellünk, avagy esély sincs megismerkedni vele...

Pedig mi, szerintem a lehető legjobb barátnő alapanyag vagyunk. Dolgozunk, mellette sokunk még képez magát, ők nyilván kevesebbet dolgoznak. Foglalkozunk magunkkal, egészségünkkel, lám az edzés... Belső tulajdonságok, szépség is szerintem rendben van, de hát ízlések és pofonok nyilván. De mégis egyedülállóak vagyunk.

És pont ekkor besétált egy srác, magas, férfias. Sötétszürke póló, sötétkék hosszúnadrág, nem farmer, valami selymesebb anyag, fekete karóra, hátitáska, fekete sportcipő, rövid barna haj, kevés borosta, helyes arc, izmos karok. Szóval illett, vonzó volt, normális volt, nem az a pózer-raj-YOLO-SWAG típus. Már csak a facérság volt kérdéses, meg hogy meghódítható-e. Nekem nagyon tetszett, próbáltam szemezni vele, mosolyogni messziről, észrevétlenül "tenni-venni" magam. Aztán vége is lett úgy 10 perc múlva az edzésnek, mondtam a lányoknak, egy életem, egy halálom, én mégis megpróbálom, de most menjek oda egyből, vagy előbb öltözzek át és legyek szalonképes? De ha addig eltűnik, mondták, menjek oda most. Amúgy nekik is tetszett, de mivel én kattantam rá a legjobban, hagyták hogy én közeledjek nyugiban.

Odamentem, azt sem tudtam mit mondjak, de megszólítottam meg minden. Erre mondja, a barátnőjét várja. Na paff. Amúgy tök logikus, gondolhattam volna. Persze hogy van valakije, tipikus d.) helyzet. Azért még beszéltem vele, hogy ne tűnjön furának a viselkedésem, de aztán bementem az öltözőbe, kérdem, kinek vár kinn a pasija? Erre kérdezi az egyik csaj, rövid barna hajú, szürke pólóban, hátizsákkal? Mondom ja. Hát az az övé, mondja. Nem válaszoltam semmit, de a lányokkal összenéztünk, "sokatmondó pillantást váltottunk".

Merthogy a mázlista... Mázlista, egyrészt, hogy ilyen jóféle pasija van. Mázlista azért is, mert mi pont ott vagyunk egyedülállóan, ő meg, aki kevésbé dekoratív szerintem hozzánk képest, és nem is túl szociális típus, pont összeszedett egy ilyen jóféle hapsit. Baromi mázlista, már majdnem meg is mondtam neki, hogy ugye tudja mekkora szerencséje van, csak azzal lelőttem volna, hogy nekem tetszik a barátja. Bár lehet amúgy is rájött, ha a srác elmondta neki, odamentem dumálni.

Nem tudom, hogy legyek nyitott, hogy növeljem a szerencsémet, miféle jó tulajdonságokat tegyek magamévá ahhoz, hogy végre ne legyek egyedülálló, hanem egy jóféle pasi legyen az oldalamon. Amúgy fontolom, hogy beszédbe elegyedek majd a csajjal, és megkérdezem, hogy, hol ismerte meg a barátját.

Persze nem tudhatom milyen, értelmes-e, kedves-e, hűséges-e, de nekem esélyem sincs arra, hogy ilyen pasikról kiderítsem ezeket, vannak-e defektjeik.

Barátnőim is mondták, mázlista a csaj, ritka az ennyire szimpatikus, vonzó srác, hát még az hogy van lehetőség ismerkedni vele, többek közt szinglisége okán is.

Még valami! Korábban már ismertem egy párt közelebbről, ahol szintén mázlisnak tartottam a csajt a barátja miatt, és kérdeztem, vajon hogy lehetne összejönnöm egy ilyesmi férfivel, neki hogy volt? És ő azt mondta igazából, hogy szerencse kérdése, vagy megismered a megfelelő embert, vagy nem. Mármint vagy összesodor a sors hogy találkozzatok, vagy várni kell. Mert ha egyszer összetalálkoztok, megismered valahogy, utána mi sem könnyebb, te bejössz neki, ő bejön neked, szépen összejöttök. Mondtam neki, hát mondani könnyű, és azt mondta, ha tényleg a megfelelő ember, összejönni is könnyű. És hogy szerencse kell a megfelelő ember megismeréséhez, ennyi. Hát akkor én egyelőre nagyon szerencsétlen vagyok. :D