Milyen hátrányai vannak annak ha esetleg valaki egész életében szingli marad és soha nem volt, lesz párja?

Ha férfi:

Aránytalnul vastag az egyik (általában a jobb) kar.

Depresszió, alkoholizmus

Másokat megutálás és egy idő után mikor a kapcsolatáról mesél kicsúszik a "fogd már be a pofád, és ne hencegjél" mondat.

Perverziók

Több terabájt pornó "30 év gyűjteménye"

Alkalmi szex a bányák rémével vagy sok pénzért prosti.

Ha nő:

Kormi, Nyávi, Cirmos és Tappancs (+ egyéb 200 macska a lakásban)

Sok-sok pénz megy el elemre a vibrátorba és/vagy sok uborka megy tönkre...

Büdös banyává válás, környéken élők b*sztatása, random feljelentgetés

Alkalmi szex valami balfékkel vagy sok pénzért "jópasival"

1.:D Rávilágítottál a lényegre. Még egy kis kiegészítés.

Férfi:

Elhízás, "Kinek teccek?"

Értelmetlen hobbikban fanatikussá válás.

Nő:

Elhízás, "Nem néz énrám a kutya se."

Ezotériában, jógában, tarot kártyában, jóslásban, és hasonló baromságokban elmerülés.

#3

És valóban! :D

Nagyon személyfüggő. Egyébként teljesen értelmetlen a kérdés, mert csak utólag derül ki, ha valaki egész életében szingli marad. Szóval 50-60-70 éves fejjel sem rikácsolnék, hanem elgondolkodnék, hogy mit bsztam el eddig ennyire az utóbbi évtizedekben... Mert ez nem egy sors, hanem valami, amit magamnak okoztam.

Vanki a munka felé fordul és kiemelkedően teljesít, vagy épp a testére is jobban ad (jobban lehet tartani a diétát szingliként, van idő bőven edzeni, tapasztalatból mondom), van, aki pont fordítva, összeomlik.

Magamból kiindulva, ha évről évre totál sikertelen lennék, elkezdenék azért azon agyalni, hogy miért van ez, mert hogy nem eredendően erre lettem ítélve és olyan hiba van a gépezetben, amiről én tehetek nagy valószínűséggel, az biztos. Tutira elkezdeném turbózni mégjobban az életem és magam, egyrészt azért, mert lehet, megoldja a gondomat (biztos), másrészt meg mi mást csináljak? Ez az én életem és nem, nem fogom tétlenül elvesztegetni, hanem ha már ideszülettem, nyomot akarok hagyni itt, akár a munkám által, akár azzal, amilyen vagyok. Egyszerűen minden élet megérdemli, hogy tartalmasan éljék és minden tőlük telhetőt megtegyenek benne, még ha a párkapcsolat nem is jön össze, mert kettőn áll a vásár. Meg nyilván törődnék a szeretteimmel és aktívabban eljárogatnék erre-arra, hogy növeljem az esélyeimet. Egy percig sem esnék kétségbe, és szeretem még a halálos ágyamon is úgy állnék hozzá az egészhez, hogy talán holnap jön egy kedves idős úr, akivel egymásba szeretünk. Édesanyám is 61 évesen ismerte meg a második férjét, na és? Egy olyan világban, ahol azonos neműekhez vonzódók, bigott vallásosok, kerekesszékesek, vakok stb is talál párt, egy ember, akinek nincs ilyen plusz korlátozottsága, nem létezik, hogy nem tud találni előbb-utóbb egy párt.

Lehet, hogy késő lesz egy kisbabához például, mert 40 fölött bevállalni felelőtlenségnek tartom. De annyi baj legyen.

Sosem értettem és sosem fogom megérteni azokat, akik emiatt aggódnak, vagy keseregnek. Mindig is úgy éltem és úgy is fogok élni, hogy ne mondjak le valamiről, ami számomra fontos és ha kell, minden követ megmozgassak érte és reménykedjek benne. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok egy egydimenziós ember, aki semmire sem jó párkapcsolaton kívül és nincs semmi egyénisége, célja, elfoglaltsága, öröme, vagy bármi más, amiben kiteljesedhet. Sőt, messzebbre megyek, soha nem jönnél össze olyan emberrel, akinek minden érték és tartalom az életében a kapcsolatunk. Mert az kérem, nulla eredmény és nulla önmegvalósítás.

Amúgy szánalmasak ezek a kérdések, pláne napi 5x. Ha ugyanaz teszi fel, javasolnám neki, hogy a farka meg a billentyűzet verése helyett kezdjen valamit magával esetleg és nem kell attól tartani, hogy ez lesz a vége.

Férfi: folyamatos a találgatás, hogy búza-e.

Nő: ingyen bébi- és kutyaszitternek nézi a rokonság.