Sok nőtől hallani, hogy "szeretem, ha a párom a barátom is egyben". Akkor miért van mégis ritkán példa arra, hogy barátságból alakuljon ki szerelem?

Ha ennyire fontos a nőknek a szerelemben a barátság érzése, megléte, akkor logikus lenne, hogy sok barátságból alakuljon ki szerelem. De mégsem így van.

Itt arról van szó, hogy az az ideális, ha a szerelemben - mint nagyobb halmazban - jelen van kisebb halmazként a barátság is? A fennmaradó rész pedig a sokszor elkoptatott "kémia" vagy "vonzódás"? Amelyik pasi meg barátzónában végzi, annál pont ez a fennmaradó rész hiányzik, ezért nem tud a nőből szerelmet kiváltani? Mondjuk ez így helytálló lehet, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Mindig ilyen elmélkedős, kombinálós típus voltam:) De ez is bizonyítja, hogy a nő egy hatalmas rejtély.