Távkapcsolatban élők! Titeket mennyire visel meg az, hogy ritkán találkoztok?

Ez Neked távkapcsolat?!

Akkor én mit szóljak a Budapest Londonhoz?:-)

#2

nagyon durva vagy, a távolság, meg relatív, van akinek már 50 km is táv! erről csak ennyit!

én pedig most mondhatnám azt, hogy a tiétek meg milyen kapcsolat már, ahol ekkora a távolság? biztos meg van az oka, ami miatt ide szorultatok, és ti is megoldjátok a találkozási lehetőségeket ugyanúgy, mint bárki más, aki távkapcsolatban él.

Kérdező: mi párommal kezdetek óta 200 km-es távkapcsiban vagyunk már 4 éve. úgy volt, hogy most március végén összeköltözünk ide jön az én városomba, azonban az én részemről történt egy csúnya tragédia, ami miatt ezt elhalasztottuk egy jó kis időre, míg rendbe tudom magam szedni.

tanácsom: tartsátok skypeon a kapcsolatot, beszéljetek, amikor csak tudtok. ha mind a ketten egymást akarjátok, akkor mindent túl fogtok élni, ha kitartotok egymás mellett. :)

kösd le az agyad, ne gondolj az ilyen dolgokra.

Én is 8 hónapja vagyok együtt a párommal. Mi van hogy hetente tudunk találkozni (péntek estétől vasárnap délutánig), de most olyan is előfordult hogy egy hónapig nem láttam. Mit mondjak, kegyetlen nehéz elviselni, vannak olyan napok mikor majd meg döglök a hiányában, van mikor nagyon jól viselem. Egyértelműen könnyebb már most mint a kapcsolatunk elején volt, akkor már 3 nap után ki voltam totál. :)

Szeptembertől mi is új egyetemet kezdünk más-más városban, viszont hétvégén fogunk tudni találkozni elméletileg. Egyetem után pedig összeköltözünk, mindent vele tervezek már. :)

Ha ő az igazi számodra kibírjátok valahogyan. Sok sikert hozzá. :) 18/L

#4:

Nem bántásból írtam a Kérdezőnek azokat a sorokat.

Én is kegyetlenül szenvedek, de így ismerkedtünk meg, majd lesz máshogy is.

# 5-ös vagyok

Én sem egy előre tervezős típus voltam, sőt ellentétje voltam a mostani énemnek mielőtt összejöttem a barátommal. Ez a bulizzunk, egyszer élünk mindent ki kell próbálni, majd a 30-as éveimben megállapodok és örökbe fogadok egy gyereket mert nem akarok szülni típus voltam. :D

A barátom az első szerelmem és egyben a nagy Ő. :) Ha nem lenne az nem tervezném vele leélni az életem. Szerintem ha igazi azt az emberek megérzik, a szüleim is tudták már az elejétől kezdve. Ekkor pedig nem kérdéses mi lesz a jövőben. :)

Hmmm, ez távkapcsolat?

Budapest-Svájc? Na, AZ az.

Egyébként pokol nehezen bírtuk, de öt hónap után összeköltöztünk, különben tuti szakítottunk volna. Havi 4-5-6 napot tudtunk együtt lenni, és kész.

Amíg elfoglaltuk magunkat, nem volt gond, de mikor nem ment, hát az pokol volt. Csak tengtünk-lengtünk, vártuk a következő alkalmat, hogy együtt lehessünk, naphosszat beszéltünk, amikor lehetett...