Nem vagyok szerethető?

​

22 éves vagyok, és a férfiak csoportját gyarapítom. Még soha nem volt kapcsolatom. Semmi. Még odáig sem jutottam el, hogy egy lány átöleljek, vagy a kezét fogjam. Puszi, csók... erről álmodni sem merek.

Egyszerűen semmibe vesznek engem. Mindig csak az volt, hogy ha én oda voltam egy lányért, az ezt a helyzetet kihasználta, húzta az agyam. Csak a saját érdeküket nézték. Nekik mi hasznuk lehet ebből a helyzetből.

Sajnos sokszor próbálkoztam, sokszor voltam szerelmes, reménytelenül persze. A friendzónát behatóan ismerem. Tényleg nem lehet belőle kilépni. Eljutottam odáig, hogy a szerelemhez nálam egy rossz érzés van társítva. Nem érzem magam szerethetőnek, valami hiányzik belőlem. Már egy párra is félve nézek rá, mert tudom, hogy egyedül érzem magam utána.

Már attól is félek, ha egy lánnyal beszélgetek, mert nem akarok mégegyszer ilyen helyzetbe kerülni. Tudom, ez rossz lépés, de védem magamat. Körülöttem mindenkinek volt/van már párkapcsolata, csak nekem nem. Folyton kérdeznek hogy mi van a csajokkal, stb. Ez egyre jobban frusztrál, hiszen én próbálkozom, de nem jön össze semmi. Meg esélyt se látok rá.

Folyamatosan egyedül érzem magamat, már társaságban is. És ez aggasztó.