A rinyáló, panaszkodó szűz férfiak miért csodálkoznak azon, hogy azok, és miért a nőket okolják, szidják?

Nézd... senkit nem védek, de egy huszonéves szűz fiúnak/férfinak a legnagyobb segítség az, ha bejön egy lánynak aki élvezetből szexel vele.

Nem szavak kellenek nekik, hanem punci, az önbizalma és a helyes önértékelése attól fog megjönni.

Tegyük fel, van egy lány aki csúnyának találja saját magát. Majd jön egy fiú aki neki tetszik és próbál rajta segíteni, de a szavaiból végig az érződik, hogy "figyelj, én is csúnyának talállak, bottal nem nyúlnék hozzád, de próbálkozz csak pasiknál és a 100. pofáraesés után csak összejön valami". Biztatónak hangozhat, hogy próbálsz lelket önteni belé csak rossz módszer.

Egy olyan fiúnak ezzel nem fogsz segíteni, hiszen érzi rajtad vagy egyenesen tudja, hogy neked sem kellene. És így tanácsolni azt, hogy próbálkozzon csak tovább, hatha egyeszer..., miközben te sem tartod jó pasinak elég felesleges dolog.

Tehát tetszik vagy sem, punci és lányok kellenek nem tanácsok. Egy hajléktalannak is pénz kell, nem pedig tanács, hogy hogyan tartsa az "adakozzanak" táblát.

Azért, amiért a kövérek szidják a vékonyakat és keresik a kifogásokat. Voltam nagyon kövér, saját hibámból, nem a hormonok meg egyéb miatt. Én is ezt csináltam. Tűzoltásra jó, nyugtatni a lelkiismeretem, hogy én így vagyok jó és csessze meg az, aki nem fogad el... Csak a világ nem erről szól. Van az, amiben nem számít, mit gondolnak mások és van az, ahol nem tudsz elmenni a probléma mellett, ami BENNED VAN, nem abban, aki nem kíváncsi rád.

Mert harcolni nehezebb. Megtartóztatni magad, lefutni azt a nyomorult távot, ami egyre hosszabb, akkor is, ha utána megállsz hányni. Nehezebb zöldséget enni csirkével csoki meg gyorskaja helyett. De minden megszokás kérdése. 2-3 hónap alatt átálltam arra és fél év alatt lefogytam. És TELJESEN MEG TUDOM ÉRTENI, hogy nem voltak rám kíváncsiak. Azért, mert semmit nem tettem magamért, és azért, hogy nekem jó legyen, mert tudjátok, ha a 30. ember szól be a súlyod miatt, ami a te hibádból olyan, amilyen, akkor nem ők a hülyék. És egy rosszindulatú tetű voltam, mert őket szidtam meg azokat, akik megcsinálták...

Csak ez nem így megy. Minden szokás, minden változás fáj és kellemetlen eleinte. De mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. A testben az izomműködés, az egyes biokémiai folyamatok elindulása is fáj, a tanulás és a szokások beépítése és tudatosítása miatt új szinapszisok keletkeznek az agyban és az is legalább olyan kínkeserves meló, mint 10-20-50 kilóval edzeni szép fokozatosan. És ugyanúgy idő...

Nem értem, miért kellene akárkit elfogadni párként. Éveket töltöttem azzal, hogy kinézzek valahogy, hogy ne tekintsek másokra darab sz*rként, hogy elsajátítsak tisztességesen egy szakmát, megtanuljak nyelveket... Bőven sokat alakítottam az életemen és nem, nem tudom sajnálni azt az embert, aki random csak éli a világát, mióta megszületett és egy rohadt nap nem telt el úgy az életében, hogy hullafáradtan, akár zokokva a fáradtságtól zuhant az ágyba, annyira akarta a változást. Lusta ember nekem nem kell. Olyan meg pláne nem, aki másokra hárítja a felelősséget.

Kedves 1-es, ez mind nagyon szép de szerintem semelyik lány nem adja oda magát szánalomból.

Legalábbis én biztos nem.

Majd megsajnálok mindenkit és befekszek alájuk, hogy megjöjjön az önbizalmuk? Ugye ezt nem gondolod komolyan?

#4

Első mondat 18. szó, ahogy írtam, "élvezetből" és nem szánalomból.

A szánalomból adott szex sem fog használni pont azért mert utána is ugyanazt fogja érezni mint előtte. Annyi fog változni, hogy már nem lesz szűz, de csak azért nem mert "olyan szánalmas".

De köszönöm az ismételt, értelmetlen kioktatást. Látom sok barátod lehet mert kettőt nem pillantottam és §-n voltam, te meg 100-on. Bárcsak a mondatértelmezés is ilyen jól menne nektek.

Jaguar, azt sehogy sem fogja elérni a fiú, ha rinyál és panaszkodik, abból nem lesz vonzalom, de élvezet sem.

Gondoltam leszűröd a lényeget... Én kérek elnézést!

A gond az, hogy úgy kezelitek őket, mint egy átlagos, egészséges, pozitív lelkületű embert, aki kizárólag azért panaszkodik, mert jódolgában már nem tudja, mit csináljon. De ez nem így van. Ha ilyen szintre jut az illető, akkor sanszos, hogy valamiféle mentális problémája van (pl. depresszió, szorongás), ami visszahúzza. Lehet nemrég "szerezte", lehet régóta benne van, de emiatt a szokásos frázisok nem működnek. Mintha egy komoly betegséget akarnál úgy kezelni, mint egy kis náthát - otthon maradsz pár napig, majd elmúlik. Nem fog. Ezért ezek a kívülről jövő, felszínes, nemtörődöm, sablonos "jótanácsok" sem működnek, mint a "csak rajtad múlik", "előbb-utóbb összejön", "a te hibád".

De komolyan. Ez egy másik világ, itt nem érvényesek a ti szabályaitok. Itt nem jön hetente több potenciális partner, ahonnan lehetne sikerélményt és önbizalmat szerezni, itt minden egyes aprócska lehetőségért keményen meg kell dolgozni, és akkor talán néhány havonta van egy, és ha az sem jön össze, akkor úgy érzik, az erőfeszítéseik mehetnek a kukába. Nem csoda, ha kiakadnak. (az agresszívan reagálók is mentális gondokkal küzdenek, csak másfélékkel (is))

Az oka ennek az lehet, hogy itthon hagyományosan tabunak számítanak a mentális betegségek, konkrétan a depresszió, mint betegség létét tagadják, a közhiedelem szerint az csak gyenge embereknek jut, akik megérdemlik a sorsukat, és csak maguknak okozzák, a gyógymód pedig csupán annyi, hogy ő eldönti magában, hogy nem lesz depressziós. És persze ez az ignoráns hozzáállás csak olaj a tűzre, látványosan mellélő, és ettől az illető csak még lúzerebbnek, még elszigeteltebbnek érzi magát, aztán eljut oda, hogy ilyen gyökér társadalomban nem is akar ő részt venni (csak ezt nehéz mosolyogva elfogadni. sokakból inkább kiábrándult dühöt vált ki, hisz minek törődjön ő olyanokkal, akik nagy ívben konfettikkel szarják őt telibe és röhögik ki).

Nyilván nem elvárás, hogy te, mint random átlagember legyél a pszichológusa, téged nem terhel felelősség az ő sorsáért, de azért annyi emberség biztosan segítene, ha legalább nem löknéd még mélyebbre az üres frázisok hajtogatásával (ezt általánosságban mondom, nem a példákra reflektálva). A probléma rendszerszintű sajnos, amit sok munkával is eltart egy darabig megváltoztatni. Ha lenne valami intézmény, ahova egy elgyötört ember megbízható lelki, orvosi segítségért fordulhat, és ezért nem bélyegzik meg őt a többiek, biztos, hogy javulna a helyzet.

A következőket viszont bárki megteheti, ha ilyen emberrel találkozik, hogy legalább ne lökje őt mélyebbre:

- elolvasol néhány (jó) cikket, akár könyvet a témával kapcsolatban

- erőt veszel magadon, és nem a buta sablonokat hajtogatod

- nem nézed le, ha mentális gondokkal küzd, nem érezteted vele, hogy kevesebb ő emiatt

Valóban nem fogja elérni vele, de épp azért rinyál mert szeretetre vágyik. Azt szeretne, ha mástól egy olyan megerősítést kapna ami szembe megy a saját nézeteivel.

Ez pont ahhoz hasonló amikor egy lány azt kérdezi, hogy nem tűnik-e kövérnek. Nem azt a választ várja, hogy "igen, annak tűnsz, így meg úgy kellene változtatnod, hogy fogyjál picit".

Egy ilyen fiú sem azt fogja leszűrni a tanácsokból, hogy min kellene változtatnia, hanem megkapja egy ismeretlen azokat hibajellemzéseket amiket ő is tud magáról és ugyanott tart mint azelőtt. Nem volt még lánnyal, nincs barátnője és egy újabb lány vágta a fejéhez, hogy miért nem jó pasi, mi benne a hiba.

Mint mondtam, ez így nem járható út mert nem azon fog kattogni az agya, hogy milyen pozitív tulajdonságai vannak, hanem pont a saját hibái fognak lebegni a szeme előtt. A szálkát mindig könnyebb észrevenni a másik szemében, de ezzel még önmagában nem segítesz rajta, hanem pont az ellenkezőjét éri vele az ember.