Miért van ez a jelenség a nőknél?

Tegyük fel, fülig beleszeretnek egy férfiba. De kiderül, hogy foglalt, mondjuk házas. A szerelmük nem enyhül, ugyanúgy epekednek utána, sőt, egyesek odáig merészkednek, hogy el is szeretik a párjától a pasit.

Most nézzük meg ugyanezt a sztorit egy másfajta végkifejlettel: fülig beleszeretnek egy pasiba. De kiderül, hogy keveset keres és az anyjával él. Innentől kezdve az érzelmek - pukk! - egy csapásra eltűnnek, a nők végtelenül kiábrándulva lépnek tovább. Valamiért a foglalt státusz egy jottányit sem zavarja őket(legalábbis sokukat), de a második eset szinte mindig súlyosan érzelemgyilkos forgatókönyv. Pedig az anyjával élő, keveset kereső pasit nem kéne senkitől sem elhódítani(max. az anyjától :D), beteljesülhetne vele a szerelem.

Érdekes dolgok ezek. Mit gondoltok erről? A "Fejezetek a nők rejtélyes viselkedési mintáiból" c. kötet legújabb fejezetét olvashattátok:)