Miért nincs ennyire önbizalmam a csajozásban?

Egyre jobban kétségbe vagyok esve ilyen téren.

Pedig az élet minden más területén, hiszek magamban és pozitiv vagyok, hiszek benne hogy bármit elérhetek. De megmondom őszintén arra nagyobb esélyt látok, hogy én leszek Magyarország miniszterelnöke, mint hogy egy szép csinos barátnőm legyen.

Diplomás vagyok, nagyon intelligensnek tartom magamat, meg volt aki megjegyezte hogy jó társaság vagyok

sok haverom van hívnak ide - oda, bár már nem is szeretek annyira menni, hiszen titkon remélem hogy valamilyen programon megismerkedek egy lánnyal, de ezek sajnos mindig pasis programok.

Pedig nem is vagyok csúnya, mégis nem merek pl táncolni, megszólítani sem úgy hogy "na én most befűzlek téged is kitalálok valami hű de jó szöveget"

úgy merek beszélni, a csajokkal hogy kolléga meg boltos, de így másokkal kezdeményezni nem egy beszélgetést igaz nincs is hol.

Meg félek a csávóktól, hogy barátja van és bánt (nem feltétlen fizikálisan akár szavakkal, hogy "mit akar ez az én nőmtől?")

És egyébként meg sportolok, focizok ott nem félek a balhéktól nem féltem magam, kiállok magamért.

Munkahelyen is kiállok az igazamért.

De ha már ilyen csajozós szitu van úgy viselkedek mint egy lúzer, ezek szerint az is vagyok.

Tetszik egy lány, nem tudom a tudtára adni, csak ilyen hülye szöveget írtam neki: hogy szia milyen napod volt?

azt írta hogy jó, és erre én nem tudtam mit írni.

Meg egyszerűen odamenni egy csajhoz és beszélni, félek hogy meghallanak mások mit beszélek, aztán beégek és kiröhögnek. Más szituáció persze úgy aki olyan haver hogy dumálni, aztán van akit megkedveltem utána rajta is azt érzem hogy nem vagyok jó, már beszélgetni sem, mikor már tetszik. Addig vagyok jó utána nem.

Megint a foci: van hogy sok néző előtt játszok és hogy nem jön össze semmi, de egyáltalán nem visel meg, pedig abban sem vagyok olyan jó, mert akkor válogatott lennék, vagy valami hasonló.