Őszinte felnőtt érett válaszokat szeretnék kapni, normális ami velem történik?

Társkereső oldalakon inkább ne ismerkedj. Ott tényleg csak beteg emberek vannak. Valamint elég nehézkes is, amellett hogy erőltetett. Alig tudsz pár férfiból választani. Nem hiszem hogy le kéne korlátozni a lehetséges jelöltek számát. Gyerekek mellett gondolom nem tudsz sehova eljárni, ezért választottad a társkeresőt. Pedig mindenképp olyan helyet kell találnod, ahol találkozol új emberekkel.

Én is magányos vagyok, ezért találtam facebook-on olyan csoportokat, ahol csak velem azonos érdeklődésű, gondolkodású emberek vannak. Szokott lenni találkozó. Kezdetnek megteszi.

Ez tök jól hangzik kérdező. És, ha betalál azzal mondjuk egy neked megfelelő fazon, hogy szeretne 1-2 sajátot, akkor mit felelnél ?

30/f

Szia,

átérzem a helyzeted valamennyire.

39 éves elvált nő vagyok, jelenleg nincs partnerem és egy kisfiú édesanyja is.

Pár gondolat eszembe jutott, illetve leírom az én tapasztalataimat, kérdéseimet, hátha előrébb mozdítanak, elgondolkodtatnak téged is.

- 1 éve váltál el: biztosan lezártad a házasságodat teljesen (jogilag, érzelmileg és anyagilag is?) A volt férjeddel mennyire korrekt és normális a kapcsolatod? Rendben mennek a láthatások, meg tudtatok egyezni normálisan vagy épp havi/heti szinten megy a feszültségkeltés hol egy késés miatt, hol egy elmaradt tartásdíj miatt, hol a közös ingatlan értékesítésének sikertelensége--- érted, ugye?

5+ éve váltam el és ÉVEKET hagytam magamnak arra, hogy érzelmileg lezárjak mindent, valóban tiszta szívvel, tiszta lappal tudjak indítani (plusz én tényleg kicsi gyermekkel váltam el, ezért is választottam azt az utat, hogy az ő érdekében is türelmes leszek egy ideig). Tudom, ebben mindenki más, van, aki gyorsan túllép szinte bármin- de a 3 gyerek eleve nem pár éves együttélést feltételez- bizony van ideje és folyamata a gyásznak, ami hidd el, nem 1-2-3 hónap.

Sőt talán egy kérdést megér: lehet, hogy a mostani állapotod, a görcsös kapaszkodni akarás, valakihez tartozni akarás is még a válásod utáni "gyászidőszak" egy része- ha így lenne is normális lenne, de erre a választ némi önértékelés után csak te tudod megadni magadnak.

Ha elakadtál, ne szégyelj segítséget kérni, akár mentálhigiénés szakembertől, pszichológustól, életvezetési tanácsadótól. Nem ördögtől való ez. Igényes, testére, lelkére is valamit adó embernél ez természetes. Ha a kocsim elromlik, szervízbe viszem, ha a gyermekemnek eü gondja támad vagy nekem a fogam fájdul meg, orvoshoz fordulok, ha pénzügyi döntést hozok, banki tanácsadót keresek fel stb.- akkor miért éppen a lelki életünk lenne kivétel?

Ha bármiben is érzed, hogy elakadtál, megrekedtél, hiányosságod van, szorongás vagy bármi, akkor először magad tedd rendbe. Hiszem, hogy ép lélekkel, lezárt múlttal lehet csak nekiállni egészséges, méltó társat keresni. A problémákkal csak a zűrös alakokat fogod "bevonzani" a nagy és görcsös igyekezettel.

- nem leszek álszent: borzasztóan fontos az is, hogy milyen körülmények között élsz. A 3 gyerek önmagában nem kevés felelősség, idő, anyagiak, ezt te jobban tudod nálam. Mennyire biztos a megélhetésed? Mennyire keresel társat azért, hogy könnyebbek legyenek a terheid? Mert ha igen- nos, az finoman szólva sem előnyös és azért fordított esetben te is menekülnél egy ilyen helyzetből, nem? Nekem egy gyermekem és komolyan mondom, hogy rendezett, igényes életvitelem, jól fizető, megbecsült állásom van, a gyermekem fizetős magánoviba, tandíjas alapítványi iskolába tudom íratni stb. de így is futottam bele olyanba, aki igen rövid idő alatt nekem szegezte a kérdést, hogy "ugye nem támogatót/eltartót" keresek? Természetesen nem, de ezt az előítéletet is nagyon nehéz leküzdeni. Ha rendben vannak a dolgaid, akkor talán ilyen helyzetben nem hivalkodás, ha ezt megelőzendő kiemeled alkalomadtán, hogy rendezettek a körülményeid, megélhetésed stb.

- idő: őszintén mennyi időt tudnál most azonnal, a mindennapokban fordítani a randizásra, készülődésre, egy esetleges új partnerrel programokra stb.? Nyilván, akinek van gyermeke, az tudja, hogy az extra spontán programok (pakolj, foglaltam repülőjegyet típusú last minute hétvégék pl.) felejtősek vagy nagy szervezést igényelnek. Ezzel eddig nincs is gond. De meg tudod oldani 3 gyerek mellett? Van, aki vigyáz rájuk?

Első pár találkozást nyilván te sem esti programokként képzelsz el, ha olyan a munkád, mint pl. az enyém, akkor esetleg munkaidőben, nap közben is belefér egy kávé, beszélgetés, első alkalomnak tökéletes- de aztán? Ténylegesen jut majd időd mindenre? Alkalmazkodni nyilván kell a feleknek, de azért nem várhatod el, hogy a leendő párod rögtön "beálljon a sorba"- gondold végig a napi rutinod és életed- hol találsz benne időt és lehetőséget is egy kapcsolat felépítésére, fenntartására, ápolására?

Egy gyermekem van, szakértői munkám- így nálam azért akad idő, hosszú távon pedig az apás láthatásokat tudom rugalmasan és a volt férjemmel korrekten egyeztetve úgy alakítani, hogy lehetnének közös, kettesben töltött napok, hétvégék is a partneremmel. Ezt nagyon fontosnak tartom egy kapcsolatban.

Nálad ez hogy megy? Meg tudod ezt oldani?

(az is sokat mondó számomra, hogy a kérdésed kifejtését is azzal kezded, hogy három gyermekes édesanya vagy- igen, az IS vagy. Most viszont, a társkeresésben elsősorban NŐ vagy, így definiáld magad, ne mint valakiknek az anyja. Fontos a szülői szerepünk, de egy szerep a sok más mellett. Ugye nálad sincs egy merev hierarchia ebben? Én ember, nő, anya, munkatárs, barátnő, családtag, testvér stb. is vagyok- mindegyik fontos és értékes szerep az életemben és egyik sem helyettesíthető a másikkal: így én nem anyaként keresek társat (ez nonszensz!), hanem nőként- érted, ugye?)

- még egy megosztó és kevésbé népszerű pont az anyagiak és az idő mellett a külső is. Mindketten 30 felett vagyunk, szültünk, te 3szor is. Hogy állsz a külsőddel, testeddel? Mennyire érzed magad, a megjelenésedet a korodnak megfelelőnek? Mennyire vagy fitt vagy éppen leharcolt? Tényleg nem sértésnek szánom... Van időd magadra, a kinézetedre is? Tudsz pl. rendszeresen valamit mozogni, esetleg adni magadra olyan szinten, ami neked vállalható és megfelelő vagy sajnos mindig elmarad, akár idő akár pénz hiányában vagy egyszerűen mert hulla fáradt vagy a gyerekek, munka és háztartás háromszögében?

Nekem is a válás után, amikor már évek múlva lassan azt éreztem, hogy készen állok LELKILEG egy új kapcsolatra, a következő pont az volt, hogy összekaptam magam testileg is. Igen, nehéz. Nagyon. Heti legalább 2* mozgok, figyelek az étkezésemre (tudom, nehéz úgy, ha pl. egy gyereknek normális és kívánatos a szénhidrát, cukor stb. a normál keretek között, azért nem lehet salátán tartani egy fejlődésben lévő szervezetet, de neked érdemes figyelni stb.)- de megéri.

Nem tudom, hogy a 3 gyerek mellett dolgozol-e (remélem igen), olyan munkaköröd van-e, ahol elvárás egy dresscode, csinosabb megjelenés- de nekem pl. ez is sokat segít abban, hogy adjak magamra.

Ha nincs olyan szerencséd, mint nekem, akinek a legjobb barátnője divatszakmában/kereskedelemben dolgozik és segített a megfelelő stílus, ruházat stb. kialakításában tanácsokkal- akkor azt is el tudom képzelni, hogy ebben kérsz segítséget (akár a neten is pl.), de nem kell aranyárú luxusmárkákat vásárolni ahhoz sem, hogy az üzletekben legyen ilyennel foglalkozó dolgozó (pont ma láttam pl. egy belvárosi CCC cipőbolt kirakatában, hogy ott is be lehet jelentkezni ingyenes stílustanácsadásra- nem tudom milyen lehet, de mindenesetre barátnők mellett vagy hiányában ez is járható út).

Ha szerencsés testalkatú/genetikájú vagy, akkor a szülés sem hagyott látványos nyomot a testeden, ha kevésbé, akkor azért a hozzánk hasonló gyermektelenekhez képest ez lehet látványos. Kinek-kinek más fér bele abba, hogy mit hajlandó és képes megtenni magáért, a külsejéért stb.- bevallom, hogy én pl. hasplasztikán is túl vagyok és nsgyon büszke vagyok arra, ahogyan ezt megléptem és amilyen most. Nem azt mondom ezzel, hogy neked is azonnal rohannod kell kés alá- csak akár ez is lehet egy lehetőség, hogy a 3 gyerek mellett is "lekörözd" a korosztályod. Nyilván én sem a környezetem miatt vállalkoztam erre- de sokat ad azért egy nő önbecsülésének, hidd el.

Természetesen igaz az, hogy egy tartós párkapcsolatban egymás testének elfogadása is alap, de én azért tartom magam ahhoz, hogy egy egészségesebb, kívánatosabb külsőt könnyebb és mennyi önbizalmat ad- ez mind-mind segítség már a kapcsolat kialakításában is.

- hol, hogyan ismerkedsz? Lehet, hogy a fórum, a környezet nem a megfelelő annak a célnak (tartós, méltó kapcsolat), amit te elvársz. pl. én is kipróbáltam a Tinder nevű alkalmazást- miért ne- kb. 4 nap múlva töröltem a profilom (amiben ráadásul korrekten leírtam az életkorom, súlyom, magasságom, végzettségem és azt, hogy nem egyéjszakás vagy szexkapcsolatot keresek)- ezalatt közel 50 mach-em volt úgy, hogy tényleg átnéztem a képeket és a napszemüveges vagy rejtőzködő, magáról semmit el nem áruló stb. férfiakat akkor is ikszeltem, ha jóképűnek tűntek. Persze a sok találatból kevés megszólítás és pár mondatos beszélgetés lett, de azért kiderült a legtöbbnél, hogy pl. sajnos nagyon aluliskolázott, szegényes, igénytelen szókincsű (és tényleg nem vagyok egy olyan diplomás ember, aki a diplomával nem rendelkezőket lenézi, de a "én tudnák", "vállik" és hasonló igénytelenségeket azért nehezen tolerálnám egy kapcsolatban és nyilván nem elütések voltak. Ugyanígy sokszor úgy indított, szinte támadó megszólítás, hogy "pár DARAB centivel vagyok alacsonyabb nálad, remélem nem vagy olyan felszínes, hogy ez gondot okozna"- hát 172 vm vagyok, az úriember 165 cm-t vallott be... én bizony elmondtam, hogy tartson akárminek, akárkinek, a 10-12 cm-es sarkú cipőimet is figyelembe véve, amit a mindennapokban hordok, bizony én érezném magam dromedárnak- hát minden voltam, csak úrinő nem. Sok a frusztrált ember tényleg, de ha megfogalmazol néhány számodra alapvető elvárást (pl. dohányzás kérdése vagy lakhelyek távolsága stb.), azért ha nem is görcsösen kell hozzá ragaszkodni, de érdemes ezeket szem előtt tartva keresni. Nyilván lehet rugalmasnak lenni, de megalkudni nem hiszem.

Milyen életkorú társat tudnál magad mellett elképzelni?

Hiába vagyok 39, talán fiatalabbnak nézek ki pár évvel (ettől ez még tény), mégsem hiszem, hogy pl. a 35/36 éves alsó határnál tudnék lényegesen lejjebb menni- biztosan neked is van ilyen. Azért 34 évesen talán a 30-45 éves korosztály illene hozzád, de így, hogy 3 gyermekes édesanya vagy, a hozzád hasonló korúaknál döntően nem te vagy a célcsoport. Ezt tudomásul kell venni.

Számomra pl. evidens volt, hogy nem gond, sőt talán egy picit előny is, ha a leendő partneremnek is van(nak) gyermeke(i)- már ha tisztességgel neveli vagy elvált apaként részt vesz a nevelésükben. Nálad ez mennyire kizáró tényező? Nekem 1 gyermekem mellett egyáltalán nem lenne gond, ha a leendő páromnak is lenne (még ha nem is neveli- és pl. megérteném a láthatásokat, volt feleséggel való kommunikációt stb.)- neked 3 gyerek mellett mennyire tolerálható, hogy egy férfinek is lehetnek ilyen kötelezettségei?

Akarsz-e még házasodni, szülni? Én pl. már biztos vagyok abban, hogy nem- hogy ez előny vagy hátrány- ki tudja- de azt valóban nagyon őszintén mondom, hogy nagy rugalmassággal és megértéssel kell tudnod kezelni és elfogadni, ha egy számodra mégoly szimpatikus férfi nem tudja elfogadni, hogy te már önmagadban nagycsaládos vagy. Ez azt hiszem inkább hátrány, mint előny- egy gyerekkel sem könnyű, de 3-mal hatványozottan nehéz.

Én nem rendezkedtem be szingli létre és tudom azt, hogy nem is így fogom leélni az életemet- te se tedd.

Gondold végig a fentieket és azt, hogy milyen csatornák vannak arra, hogy ismerkedj. Az internet sem ördögtől való (én már itt is kaptam kedves, érdeklődő kommentet egy válaszomra- szóval tényleg bárhol lehet!).

Nem írtad, merre élsz: a fővárosban vagy nagyobb településen nyilván sokkal több lehetőséged van már a napi közlekedéssel is új emberekkel találkozni (érdekes egyébként, hogy engem utcán nem nagyon szólítanak meg- az igénytelen füttyögő, hőbörgő réteget most hagyjuk- talán nem divat már vagy nem tudom... sokan megnéznek, de talán az életkorom vagy a business look miatt ez nem olyan laza dolog már egy férfi számára, mint egy forrónadrágos-topos kiscsajt leszólítani a villamoson :)

Remélhetőleg neked is vannak értékes baráti/családi kapcsolataid- őszintén kérd ki a véleményüket arról, hogy milyen NŐNEK látnak téged, hol, hogyan tudnának téged elképzelni ismerkedni, tanácsolnak-e valamit, amit változtatni tudnál- értékes tanácsokat kaphatsz azoktól, akik ismernek és őszintén szeretnek.

Sok sikert kívánok (mindkettőnknek :)

ne haragudj, de akkor te mást kommunikálsz, mint amit szeretnél. Komoly kapcsolatot szeretnél, apukával. "egy idő után" az nem apuka?

Azt közlöd, hogy nem kérsz apukát, akkor a futó kalandosok találnak meg. Nem értem, mit vársz. Azt kapod, amit kértél.

Közöld normálisan, hogy mit vársz, akkor azok fognak megtalálni, akiket keresel.

Akkor gondolkozz el rajta, mert szerintem a kihátrálók egy része úgy okoskodott, hogy nem vállalnál már gyereket. Akinek van saját, annak nem akkora "érvágás", de akinek nincs, annál ez lehet probléma. Akikkel ismerkedtél volt gyerekük ?

30/f

#5: álmodj csak 😁

Egy nőhöz nem 10-20 évvel idősebb vén krapek illik, hanem +/-5 év.

Soha nem volt még tobb , mint 2 évvel idősebb pasim, visszont volt 3-5 évvel fiatalabb évekig.

Jelenlegi parom, évek óta együtt vagyunk, 2 évvel idősebb nálam.

49N