Miért ilyen önbizalomhiányos manapság mindenki?

Biztos már ti is tapasztaltátok - bárkivel is beszélgettek, szinte biztos, hogy a másik mondandójába vegyülni fog valamilyen mértékű "önostorozás". Vagy lehülyézi magát, vagy nem tartja elég jónak valakihez/valamihez, vagy rondának tartja magát...

Van egy nagyon csinos, értelmes lányismerősöm, nemrég összefutottam vele, váltottunk pár mondatot, aztán szóba került, hogy - idézem - "na, ma se sikerült eljutnom a postára, persze, mert olyan hülye vagyok, mint a xar". De az is jellemző, hogy ha bókolsz, megdícsérsz valakit, akkor csak hümmögés a válasz, rosszabb esetben elkezdi ecsetelni, hogy ezzel is problémája van magán meg azzal is... Te pedig inkább másfelé tereled a szót, mert kényelmetlenül kezded érezni magad.

Miért van ez a jelenség? Miért tartják az emberek magukat egy senkinek, egy rakás xarnak? Vagy ez csak a jól ismert "magyaros" panaszkodás? Esetleg álszerénykedés? Mit gondoltok?