Miért ilyen önbizalomhiányos manapság mindenki?

Szerintem ebben a média nagyban befolyásol minket. Nő vagyok, csak a női oldalt ismerem. Mindenhol gyönyörű lányok a plakátokon, a tévében, a magazinok azt fújják, mit kell tenned hogy bejöjj a férfiaknak, mennyit és hogyan eddz hogy valaki elfogadjon, hogy bikiniszezonra kinézz valahogy. Milyen sminket használj, mert smink nélkül már nem vagy nő (ha más nem, natúr "no-makeup" hatást keltő sminked legyen, különben ronda vagy). Meg persze a Facebook és az "igazi nő" idézetek, ha te nem vagyok szexi, odaadó, büszke, stb stb akkor már nem is vagy igazi nő.

Én próbálok kijönni ebből, elfogadni magam, de nehéz, ha a csapból is az folyik, hogy ha nem ilyen meg olyan vagy, akkor nem vagy elég jó.

Lehet, hogy egyszerűen csak tisztában van vele, hogy mi a helyzet.

Ez nem önbizalomhiány, csupán önkritika.

Ami sz*r, arról hogyan mondhatnék jót?

Leginkább neveltetésből jönnek a dolgok, és bizony "nemrég" elég kemény időszakok voltak az országban/euban, ami stresszelte a szülőket/nagyszülőket/dédszülőket, így azok csak a rosszat láthatták, azt adták tovább, és így a gyerekeik, és az ő gyerekeik is olyanok lettek, bár azért a mostani 40-es 50es szülők talán már kezdték kikúrálni magukat ebből, meg azért itt ott átszűrődtek olyan emberkék mindenen keresztül, akik kikúrálták saját magukat, vagy alapból minden szarban meg tudták látni a pozitívat.

Egyébként egyetértek az egyik előttem szólóval, hogy a rosszat sem szabad elnyomni, maximum máshogy kéne megfoglamazni. Mit tudom, amit te írtál az helyett úgy, hogy oh itt meg ott túl sok időt töltöttem, talán spórolhatnék valahol, hogy a postára is jusson idő, tehát úgy fogalmazza meg a kritikát saját magával szemben, hogy azt után konstruktívan a saját oldalára állítsa. Mondjuk jobbára ezt is magában szokta megcsinálni egy ember aki így csinálka, ha valaki panaszkodik, akkor az meg már régen nem magát akarja helyrerakni, csak ki akarja sírni a lelkét, ilyenkor a legjobb ha nem asszisztálod ezt, tehát nem bólogatsz, csak egyszerűen leszarod a fejét, hogy észrevegye, hogy nem helyes az amit csinál. Ha megmondod neki hogy mit kéne csinálni azzal viszont csak fát raknál a tűzre, ezt tapasztaltam én is, mert ő régen nem megoldaná a dolgot, csak a rinya.:)

A bók meg ilyesmit azért nem tudják elfogadni, mert nem hiszik, hogy az valóban igaz rájuk, maximum ilyenkor csak úgy érzik, hogy te fel akarod dobni a kedvüket, de semmi realitást nem látnak a bókokba ilyesmikbe.

Amit csinálni tudsz, az az hogy maximum felveted az ötletet, hogy beszülgessünk valami jóról(már ha fontos neked a személy maga), mert ilyenekről nem szeretnék beszélgetni. Ha nem fontos a személy, akkor ignoráld annyira amennyire csak lehet, nem éri meg a befektetett energitá, mert az ilyen emberek csak lehúzzák a többit is.

Már elnézést, de a relista önkritika nem az, hogy sz@r vagyok, hanem hogy elég jó. Vagy nem túl rossz. Ha nem jutok el a postára akkor meg nem volt időm. Igazad van kérdező, ez beteges és a társadalom nagy része szenved ettől. Ebből csak pozitív gondolkodással lehet kigyógyulni de az meg olyan "ámerikai" az átlag embernek....

nekem segített. nem vagyok car ember azért mert nem vagyok szép vagy zseni. elég jó vagyok.