Manapság miért annyira ciki, ha egy huszonéves srácnak nincs párkapcsolata, főleg ha még szűz is?

23 vagyok, igazából a pornónézésen kívül sosem izgattak fel a nők. Ha most f***ra éhesen berontana egy csaj a szobámba, hogy a magamévá tegyem, akkor max annyi történne, hogy "nekifekszek a dolognak", fél perc alatt elsülnék (egyből a szopásnál) és utána azonnal el is veszne belőlem minden szenvedély, szexuális éhség és halál nyugodtan ülnék vissza a gép elé tanulni/netezni. Pornóra történő maszturbáláskor is az van, miután eldurranok, egyből "eltávozik belőlem minden lélek" és úgy folytatom a dolgomat, mintha semmi nem történt volna azelőtt. Ha nyersen fogalmaznék, akkor csak az "ürítésre" van igényem. Miközben ha valami rokoni összejövetelre kerül a sor, mindig az a téma, hogy én jóképű vagyok és helyes (miközben alacsony és extrém vékony vagyok) és nem igaz, hogy ennyi idősen még nem volt barátnőm. De mindig ilyen kerek szemekkel néznek rám, miközben senki nem tudja, hogy nekem valójában milyen érzéseim és problémáim vannak a fejemben. Komolyan...ennyire kanosak és ösztönlények az emberek, hogyha valakiben nem úgy tombolnak a hormonok, az már groteszk/beteg/nem normális/lúzer/életképtelen stb.? De azt vettem észre, hogy a magamfajtának nehéz is ebben a szexualitástól túlfűtött világban érvényesülni, mikor a gimitől az egyetemen át a munkahelyig mindenhol ha egy dögös csaj vagy álompasi kerül a látótérbe, vagy valamivel kapcsolatban mindig előjön a tudatalatti (pl. a fa szállító szó vagy hasonló burkolt erotikus kifejezés hallatára még a legintelligensebb 2 diplomás 30-as nők is idétlenül kuncogni kezdenek).