Miért néznek le a korom miatt? Esetleg veletek is volt már ilyen?

Nem tudom megérteni, hogy olykor pár évvel idősebb (25 körüli) emberek is képesek azon fennakadni, hogy milyen kicsi vagyok, "nagy szavak ezek egy húszévestől" és társai. Abszolút nem szeretek okoskodni, vagy bármi olyanban nyilatkozni, amire nincs rálátásom (ostobaságokat beszélni meg pláne nem, mert mindig is tartottam attól, hogy sületlenséget állítok magabiztosan), de rendszeresen megkapom, hogy minek beszélek én erről vagy arról, kicsi vagyok hozzá. Milyen kicsi? Ennyi idősen az ember nem mehetett át dolgokon, nem beszélhetett úgy igazán másokkal, akiknek több tapasztalatuk van, vagy nem járhatott utána/tanulhatott dolgokat? A másik meg a kiélős duma, mikor szóbajön, hogy csak egy komoly kapcsolatom volt, azon kívül meg nincs tapasztalatom, hogy az nem jó, meg biztosan még ki akarom magam élni, mielőtt elköteleződnék, meg úgy egyébként, mit értek én a szerelemhez meg az érzésekhez "kislányként".

Eddig elvoltam ezzel az idétlenkedéssel, de most már komolyan kezd felbosszantani, hogy onnantól, hogy szóbajön a korom, hiteltelen vagyok, komolytalan vagyok, egyetemista buta punci (nyilván nem így egzakt módon kimondva, de ez a lényege) és társai. A kérdés csak az, hogy miért?:D Még ha 16 lennék, teljesen rendben, na de az ember 20 éves korára túllesz az identitáskrízisen és felnőtt embernek számít, aki bőven érdeklődhet komolyabb dolgok iránt, vagy fogalmazhat meg véleményt azokról. Akár magánélettel, jövővel kapcsolatban, akár egy tudományban, művészetben és bármiben.