Pasik, volt már olyan, hogy azért nem jöttetek össze egy lánnyal, mert úgy éreztétek, túl jó hozzátok?

Igen, főleg ilyen 16-23 évesen. Külsőre rendben voltam mindig, én is egyetemre mentem, de az önbizalmam kevés volt. Nem mondom hogy minden nap más lány vetkőztetett a szemével, de több lehetőséget hagytam ki, mint amit meg tudnék számolni a kezeimen és a lábujjaimon összesen a sok év alatt.

Most sem vagyok casanova, de sok belső változáson átmentem, tökösebb, jobb dumásabb, kezdeményezőbb lettem és edzek is már pár éve. Olyan sikereim vannak, amiket néhány éve el sem bírtam volna képzelni.

Viszont szerintem te félreérted a férfiak koncepcióját arról, hogy mitől érzik azt hogy "ez a lány nem elég jó nekem". A legtöbben egyszerűen csak azért, mert a lányt túl szépnek érzik magukhoz. Nem a kocsi, jogsi, egyetem, gazdagság, okosság. Ezek is ott vannak néha mellékesen, de csak mellékesen. A lány külseje túl szép hozzánk. Ez a legfőbb ok, amiért túl jónak érzünk egy nőt legtöbbször magunkhoz

26/f

Olyan volt, hogy egy nagyon nagyon szép nőnél nem próbáltam meg átlépni a barátság határait és elhívni randizni, mert azt gondoltam, sosem jönne össze egy olyan férfivel mint én, és csak azért kedves velem, mert amúgy is kedves. Később tudtam meg, hogy tévedtem.

Anyagi értelemben véve nem volt még ilyen. Mikor fiatal voltam, akkor volt gazdag családból származó barátnőm, de tudtam, hogy nekem is lesz egy napon jó állásom, jó fizetésem. Most meg nem azt mondom, hogy nincs nálam sokkal gazdagabb nő, de megfelelő az anyagi helyzetem ahhoz, hogy ne kelljen senki előtt szégyellnem.

3:

Világos. Amiket írtál azok viszont csak később jönnek ki sokszor. Ha meglátunk egy lányt, akkor nem tudjuk hogy milyen gazdag, milyen kocsija van, milyen végzettsége van.

Erről az első lépcsőfokról azért nem szerzel tudomást nőként, mert sokszor már az olyan férfi oda sem megy kezdeményezni, ha külsőre azt érzi "túl sok vagy neki".

Amit te írtál, azzal is találkoztam már, de ezekhez az kell hogy egyáltalán merjen a férfi kezdeményezni, miután túl van a külsőn:

Egy lány apja valamilyen megyei főbíró volt, a Balatonon yacht-juk volt, nyaraló, stb-stb. Ott is kellemetlenül éreztem magam. De az ha egy lánynak kocsija/jogsija van, sosem zavart például. Ugyanígy sosem fordult meg bennem, hogy egy lánnyal amiatt lenne gondom, hogy okos, intelligens vagy diplomás.

Itt most két dolog van ugye:

-nem is történik kezdeményezés, mert a férfi a fejében elkönyveli előre sikertelennek a dolgok

-később ismerkedéskor vagy kapcsolatkor jönnek ki olyanok, amiket te írtál első sorban

3:

Ja és amiket írtál:

Igen, ez önbizalomhiány miatt van és mert valószínűleg úgy érzi(k) folyamatosan versenyezni kell más férfiakkal a kegyeidért, mert állandóan próbálkoznak nálad.

Tehát szép is vagy és jómódú is? Szólj ha szingli lettél engem nem zavarna :P

Amúgy ,hogy kiegészítsem magam a család viszont feszélyezne valószínűleg mert az oké ,hogy te nem néznél ki de a szüleid tuti lenéznének és ez irritálna.

Valószínűleg úgyis meg lenne mérgezve az ilyen kapcsolat hacsak a lány le nem mond sok mindenről azért a szülők ne tudják befolyásolni.Arra meg gondolom nem lennél hajlandó,hogy az anyagi jólétről lemondj.

Nekem soha el sem kalandozott a fantáziám abba az irányba, hogy mi lenne ha ilyen gazdag barátnőm lenne. Nem is vágyom erre. Nincs rá szükségem. A tehetősebb emberek úgyis megtalálják egymást, mert ők valók egymáshoz. Én semmit sem érek a szemükben. Sosem ismerkedtem olyan lánnyal, akiről azt lázom, hogy folyton utazgat, rengeteg programja van, népszerű. Hiába vagyok őszinte, figyelmes, vagy tudok jól kommunikálni, szépeket mondani...Nem vagyok összeegyeztethető az ő életükkel semmilyen téren. Biztos hogy unalmas lennék neki. Tökmindegy milyen a személyiségem. El sem tudnám hinni, hogy szeret. Teljesen abszurd.

Szerintem olyan csak a filmekben van, hogy a jómódú nő beleszeret egy szegény emberbe.

Igazából semleges érzést vált ki belőlem, ha meglátok egy ilyen nőt. Kb mintha sztárokat néznék. Nem tekintem őket egyszerű civilnek.