Miért van az a köztudatban, hogy egy szép nőnek mindig van valakije és szinte soha sincsenek egyedül?

Ha kiindulunk abból, hogy a szépségük okán valószínűleg válogatósak, akkor ez afelé tolja el a dolgot, hogy akár évekig is egyedül lehetnek, mire találnak egy megfelelő pasit. Felhozhatjuk azt a tipikus, jól ismert jelenséget, hogy velük szinte minden ürge csak dugni akar, ami miatt sokuk el is van keseredve. Szóval gyakorlatilag a tűt kell megtalálniuk a szénakazalban társkeresés címszó alatt.

Viszont - szintén a szépségük okán - mindig sok pasi legyeskedik körülöttük, "holdudvaruk" van, és emiatt pedig arra lehet következtetni, hogy egyik kapcsolatból ugranak bele a másikba, tehát a kérdésben leírt jelenség ilyenkor állításként is megállná a helyét.

Korábban volt egy nagyon szép osztálytársam egy OKJ-n, magas, vékony, szőke, hosszú haj - a tanfolyam egész ideje alatt szingli volt, no de a telefonja sokat csörgött, és hol egy Robi hívta, hol egy András, hol egy Zoli, stb., és minddel jóízűeket dumálgatott. De szilárdan állította, hogy nincs barátja. Nehéz elhinni az ilyet...

Mi lehet akkor az igazság? Van itt csinos, férfiak körében népszerű nő, aki tud választ adni - töltött már hosszabb időt egyedül vagy azért zömében kapcsolatban tölti az idejét? Ha meghalljuk ezt a kifejezést, hogy "szingli nő", akkor a legtöbben egy feltűnően csinos nőre asszociálunk, szóval ez az egész valószínűleg nem igaz. Kíváncsi vagyok a válaszokra, a férfiak meglátásaira is.