Elvesztettem a képességemet az ismerkedésre?

27 éves vagyok, későn érő típus. Tinikoromban nem tudtam bánni a lányokkal, 20 évesen randiztam először. Onnantól viszont nagyon rajta voltam a dolgon, hamar lett barátnőm. Vele együtt voltunk egy jó darabig, és szakítás után is viszonylag jól ment a dolog. Szexkapcsolat, egy éjszakások — pedig nem vagyok egy Adonisz, hogy gyakoris szóhasználattal éljek, de a legtöbben értelmes és humoros férfiként tartottak számon.

2014-től annyira jól ment a dolog, hogy pár hónapos kapcsolat után hetek alatt találtam új — szép és értelmes — barátnőt. Vele a korkülönbség miatt nem ment túl jól, hamar vége lett. De pár hét után megint új barátnőm lett: méghozzá az igaz álomnőm. Vagyis azt hittem. Életemben először szerelmes lettem, és óriásit csalódtam.

Ez volt kb. másfél éve. Onnantól egyre rosszabbul mentek a dolgok, gyakorlatilag két randim volt — és ebből az egyik egy régi exemmel. De különben semmi. Régebben tök jól el tudtam beszélgetni a lányokkal, fel tudtam kelteni az érdeklődésüket, de ez elmúlt. Úgy érzem, mintha elvesztettem volna az izgalmas énemet, és ezért egyre erőltetettebbé válik a beszélgetési stílusom. Ezt persze megérzik a lányok, és lelépnek. Ami tovább rontja az önértékelésemet, és még kevésbé tudok laza maradni.

Ott tartok, hogy itt, a gyakorin is megakadt két lánnyal a beszélgetés, akikkel amúgy az elején tökre egy hullámhosszon voltam, meg pozitív benyomást tettem rájuk. Csak egészen egyszerűen rágörcsöltem.

Gyakorlatilag másfél éve nincs senkim, ső, egyre nehezebb megtenni az első lépést is. Próbáltam a kinézetemre építeni (Tinderen), de az még elszomorítóbb volt. Egyedül a szexkapcsolatoknál van némi sikerem, pár havonta összejön egy-egy lány. Viszont lassan ott tartok, hogy ilyen formában már a szexhez sincs kedvem. Egyszerűen csak egy lányt szeretnék találni, akivel jól kijövünk, és majd lesz ami lesz.

Köszi annak, aki elolvasta, és esetleg tud valami hasznos választ is adni.