"Nincs bajom azzal, ha férfiak világában kell élnem, addig, amíg nő lehetek benne. " Hölgyek, mit gondoltok erről?

Én leginkább csak arra vágyok, hogy emberként kezeljenek.

Szerintem ott tartunk, hogy ez is hatalmas kérés.

Ha úgy vesszük, örülök, hogy nő vagyok és nincsenek heréim, ez nagy megnyugvás nekem.

De elsővel értek egyet. Emberi bánásmódtól már sírva fakadnék a boldogságtól.

A szép nők helyzete sem olyan álomvilág szerű. Bárhova mennek, bármit csinálnak, mindig akad valaki, aki udvarolni próbál nekik. És akadnak bunkók is, akik nem egyszerűen udvarolnak, hanem szexuális utalásokkal bombázzák őket, megalázó, nőket lealacsonyító hangnemben.

Ismeritek azt az érzést, amikor sétáltok az utcán, vagy leültök egy padra és a koldusok zaklatnak, cigit kérnek, stb. Őket könnyű lerázni általában. Most képzeljétek el ugyanezt, de úgy, hogy egy idegen pasi levakarhatatlan módon kezd el nyomulni és csak egy célja van, hogy megdughassa a nőt. Akinek semmi kedve az egész ismerkedős dologhoz, mégis naponta több ilyen is előfordulhat. Még akkor is, ha van valakije. Úgy tekintenek rá a férfiak, mint egy szabad prédára, akit csak leszólítanak, aztán kezdhetik is az ismerkedést. Még az se érdekli őket, ha este van és a munkából fáradtan menne haza a nő, azért ül a vonaton. Nyugodt utazás helyett kap egy útitársat, aki zaklatja a kérdéseivel.

Ennek sztem egyáltalán nincs értelme... mi az, hogy a férfiak világa? Sztem már Monroe helyében sem 100%-ban állta meg a helyét, manapság meg főleg nem.

És kérdés, ki mit tekint annak, hogy "nő lehet", "nőként kezelik". Mert pl. nőként annak örülök még az egyenjogúság mellett is, ha udvariasak velem, kinyitják nekem az ajtót, felajánlják a segítséget, ha nehéz csomagot cipelek. De azt nem, ha ez alatt azt értik, hogy ilyen törékeny, butuska, egyedül semmit megcsinálni nem tudó kis virágszálacskának tartanak meg ha negédesen hajbókolnak előttem. Vagy ha úgy kezelnek nőnek, hogy nem dolgozhatok, ne szóljak bele komoly témákba, mert úgysem értem...