Mit gondoltok az olyan férfiakról vagy nőkről, akik magányosak (mármint kapcsolat nincs láthatáron), de halmozzák a diplomákat, plusz vezetői képzéseket tesznek le a munkahelyen való előrelépésért, egész nap bent ülnek a melóban?

Mindenkinek vannak céljai az életben, és miért baj, hogy azokat el szeretnék érni?

Van, akinek fontos a munkája, van akinek a család az első, kinek mi. Nem vagyunk egyformák.

Mi lenne? Szerinted jobb lenne, ha ők az - általad is képviselt - társadalmi elvárásnak engedelmeskedve belemennének egy párkapcsolatba, amiben nem annira érzik jól magukat? Csak mert ez az elvárás? Ez nem lenne korrekt a másik féllel szemben sem. Ha neki jobb így, mi szól ellene?

Egyébként a Föld így is túlnépesedik...

"De, elég gyanús, hogy abban lelik örömüket."

Jesszus, ember, te hol szocializálódtál? Egyáltalán nem gyanús. Hallottad már azt a fogalmat, hogy munkamániások?

Azért, mert neked sz..r a munkád, attól még más szeretheti azt, amit nap mint nap csinál.

Talán irigy vagy rájuk? Talán többet kellett volna tanulnod, hogy olyan munkád legyen, amit szeretsz is!