Miért van az, hogyha lelkileg mélyponton van egy pasi, akkor férfiatlan rinyagép, de ha egy nő érez ugyanígy, akkor mindenki a segítségére siet?

Utolsó, ez egy baromság és ha nő lennél nem írogatnál ilyen sületlenségeket.

Szóval ha lelép apuka egy másik nővel és én újrakezdem valakivel akkor duplán hibás vagyok, ugye? Egyfelől miért nem varázsoltam el naponta bűbájjal két kisgyerek és napi 8 óra munka mellett, másfelől meg egy másik férfit behálóztam hogy nevelje fel a gyerekeimet, igaz?

A legtöbb válás oka még mindig az hogy apuka otthagyja a családot vagy egyszerűen csak csal és anyunak elege van, egyetlen nő sem ábrándozik arról, hogy szül egy gyereket egy patkánynak aki lelép és végre egy olyan pasival neveltetheti fel a gyereket akit nem talál vonzónak. Aki így gondolja az nem normális....

Hmmm... én azt vettem észre, hogy "kirakat" társadalomban élünk. Bárkinek van nyomora, az szégyellje magát!

Ha a nők zuhannak meg akkor ugyanúgy beszólnak nekik és kerülik őket, akár a férfiakat.

Senki nem szeret a gondokra fókuszálni... ami tök vicces mert magyar sajátosság, hogy itt mindenki előkapja a gondjait és napestig sorolja... lehet ezért immúnis mindenki már a valós problémákra, mert társadalmi szinten zúdítják egymásra az emberek a problémáikat.

De én mint depresszióra hajlamos ember azt tudom neked tanácsolni vagy bárkinek aki lelki mély gödörbe van, hogy engedje el az embereket maga mellett és csak magára koncentráljon! Ezeket a pillanatokat meg kell élni, kicsit ki kell keseregnünk magunkat, aztán ha eljött a holtpont akkor kimászni és folytatni az életet.

Én is belebukom a saját éjsötét mocsaramba, dagonyázom benne, aztán rászólók magamra, hogy most már elég, és igyekszek megtalálni az utat a fény felé.

14: persze,mesélj még. Ezért sokkal magasabb arányaiban a segítő foglalkozásokban (szociális munkás, ápoló, gyógypedagógus, akár óvónő stb) a női dolgozó. És ezért van az, hogy az emberek többsége az anyukájával tárgyalja meg a bizalmas dolgait, főleg a pasikra gondolok itt. A legtöbb max horgászni megy el apuval, de anya érti meg őt.

Továbbra sem értem, miért kellene egy depressziós emberrel összejönnöm ahhoz, hogy "empatikus" legyek. És miért jó az bárkinek ha a rinyálást hallgatom napestig. A problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Az "empatikus" férfiak többsége meg egyszerűen dugni akar.

"És ezért van az, hogy az emberek többsége az anyukájával tárgyalja meg a bizalmas dolgait, főleg a pasikra gondolok itt. A legtöbb max horgászni megy el apuval, de anya érti meg őt."

A magam részéről mindkét felét cáfolnám. Egy "pasi" nem tárgyalja meg a bizalmas dolgait az anyukájával. Az apukájával meg vlsz. azért nem, mert az anyja egyedül nevelte, és az apja ellen.

"Illetve orvoshoz is kevésbé jellemző, hogy elmennek, mint a nők."

Ez valószínűleg tényleg így van, ugyanakkor nyilván nem ok nélkül van így. Egy szokatlanul értelmes cikket olvastam pár hónapja hasonló témában: [link]

Kettős mérce, Kérdező. Undorító ocsmány dolog, de a nőknek ez egy roppant kényelmes álláspont: mindig mindenről a férfi tehet, minden az ő hibája.

Tele a társadalom hányinger legalja hulladék férgekkel, el kéne már taposni mindet. Lehetőleg már tegnap.