28-35 közötti férfiak (én is ehhez a korosztályhoz tartozom)! Hogy bírjátok a nők általi visszautasításokat? Hogyan kezelitek? Lelkileg megvisel, vagy megedződik az ember?

Először is ne haragudj meg, mert nem az a célom, pusztán a gondolatébresztés.

Ne azon gondolkozz el, hogy kell kezelni és újra meg újra felállni és menni. Mert itt csak hozzáállásbeli problémád van. Statisztikailag is simán be kellett volna jönnie legalább 1-nek ennyi próbálkozásból, hacsak nem "ultragáz", ahogy ismerkedni próbálsz.

Értékeld át az életedet, legyél megelégedve magaddal, és ez látszani is fog rajtad, és vonzóbb leszel mások számára emiatt. Kezdetnek egy sima "lesz@romtabletta" kell, mert ha folyton stresszelsz ezen egy nő előtt, akkor hogy várhatod el, hogy rádbízza magát?

Magazbiztosság kell, önbizalom, rámenősség, és lazaság. Ezekkel még akkor is kapsz nőt, ha dagadt vagy és ronda.

Ja, nem kell ilyennek lenned, bőven elég, ha ilyennek tűnsz mások szemében ;)

A kapcsolatok darabszáma annyira nem is fontos hidd el. Hiába volt nekem 10 fölött valamivel, ha összesen nem érte el a kapcsolatban töltött időm az 1 évet (nálad idősebbként). 1 kivételével én szakítottam.

Tehát ne kezelni akard a visszautasítást, hanem ne parázz rá. Ha nem, hát nem, ez van.

Ja és tanulj meg mosolyogni. Úgy hallottam, nem csak a lányok szebbek tőle :)

Nem a világvége, ha egy nő visszautasít. Úgyhogy nem is csinálok belőle tragédiát és nem is görcsölök ezen az egészen. Egyrészt qrva felesleges, másrészt értelmetlen. Igaz előnyöm van veled szemben, mert nem vagyok valami vonzó és így volt részem jó pár lekoptatásban. Úgyhogy volt alkalmam hozzászokni ehhez.

Amúgy meg, ameddig lelkileg nem vagy rendben hanyagold az ismerkedést. A csajok olyanok, mint az őzek. Messziről megérzik ha valami nem stimmel és villámgyorsan kereket oldanak. Először tedd magad rendben belül, után állj neki párt keresni.

Csak 12-13 elutasítás? Amúgy társkeresőn?

Én csak az elmúlt héten (mikor mennyi időm volt) 16 levelet írtam. Ebből egy meg sem nézte, egy pali írt vissza, hogy nem engem keres, amit megköszöntem és jó keresgélést kívántam neki. A többiek megnézték és ennyi.

Offline sokat mosolygok, ennek ellenére mindössze egy srác szólított le ("szia! Hogy hívnak? Elkísérhetlek?"). Ebből nem lett semmi, mert a metróból jöttem ki, tömeg volt és nagyon féltem, hogy csak el akarja vonni a figyelmem, és addig lehet, hogy más meg kilopná a dolgaimat a hátizsákomból.

Ha nem jössz be valakinek, attól még másnak lehet, hogy be fogsz. Sosem szabad feladni!

Volt, hogy évekig nem volt pasim mert egyszerűen csak szexelősek találtak meg. Le is húzta az önbizalmam, hogy "Csak szexre vagyok jó?". "Ennyire gázul nézhetek ki? Túl nagyok a melleim és emiatt nem akarnak tőlem komolyat?" tényleg azok)Ennyire ronda/kövér/selejtes vagyok

Ma már azt gondolom, hogy nem jöhetünk be mindenkinek. Tojom le, hogy valaki elutasít! Majd jön valaki, aki nem! De ez egy belső érési folyamat volt, méghozzá nagyon komoly. Ha ilyen dolgok foglalkoztatnak, akkor javaslom, hogy keress rá erre a fazonra és nézd meg a videóit:

https://www.youtube.com/watch?v=w8JopEnIuEQ

Ha nem próbálkozol nem érhet csalódás.

F34