Az ilyenek mint én sosem tudnak megváltozni? Mi a véleményetek rólam? 21

Nem tudom mi a gyűjtőszó az olyanokra mint én, talán a szerencsétlen nyomorék vagy érzelmi fogyatékos a megfelelő. Az a lényeg, hogy volt már ugyan barátnőm, feküdtem már le lányokkal de néha úgy érzem nekem sosem jöhet össze. Akit igazán szeretnék sosem tudtam megszerezni de a legnagyobb szégyen, hogy az illető sosem tudta, hogy mit is érzek iránta. Ezért így konkrétan még sosem utasítottak el, mivel nem is próbálkoztam. Illetve próbálkoztam rengeteget, de sosem "mertem" felvállalni senki előtt az érzéseimet pedig még pszichológushoz is jártam tényleg. Akikkel együtt voltam sem voltam boldog mert sajnos nem voltam szerelmes.

"Vicces" mert külsőre nincs gond velem. Igazából még gimiben is nagyon sok lány szerelmes is volt belém, volt hogy követtek is, meg sok lány dicsérgetett, nyomult szóval voltak dolgok. Most is általában ha beülök valahová megnéznek elég széles korosztályban. Én hiába nézem magam a tükörben nem vagyok megelégedve, pedig tényleg sokan mondták már, hogy milyen jól nézek ki és helyes vagyok meg milyen kedves/rendes/normális vagyok miért nem vagyok mindenkivel ilyen? Mert ők ismerősök barátok de én nagyon nehezen nyitok más emberek felé. Szerintem szociálisan fogyatékos vagyok. Mondták már azt is hogy bunkó vagyok -pedig nem- de inkább, hogy fura.

Még sosem próbálkoztam lánynál mert félek a visszautasítástól és hogy "örökre" elrontom. Itt most olyanokról van szó akik jelentenek is nekem valamit nem csak úgy akárkikről. Egy ismeretlen semleges lány nem gond. De akinél tétje is van azt mindig elrontom. Várok a megfelelő alkalomra ami sosem jött még el és hónapokig szenvedek. Aztán barátja lesz a lánynak én meg kikészülök, vagy elhalványulnak az érzelmeim iránta és "találok" mást akinél ugyanez van. De nem tudok mit csinálni nem merek lépni. Nem tudom mit mondhatnék mert úgy érzem még nem jött el az idő még nem vagyok elég jó még biztos nem tetszenék neki. Persze ezek a lányok általában mindig olyanok akik nem küldenek felém jeleket és rajtuk nem láttam sosem hogy érdekelném őket. Nem is tudom miért mindig csak ilyen lányok tetszettek meg. Szóval lehet, hogy lett volna esélyem? Ki tudja. Sosem derül ki már.

De most is ez van, megint találtam magamnak egy "ideált" egy csodaszép lány személyében és úgy érzem megint kezdem. Nem látom magam előtt a képet, hogy valaha is odaálljak elé és randira hívjam érzem hogy kizárt mert nem merném, hiszen neki úgysem kellek. Ő teljesen semleges, néha a szemembe néz pár másodpercre de ennyi amúgy nem foglalkozik velem. Persze vigyorogtak is már rám és közvetetten el is mondták, hogy bejövök nekik akkor sem csináltam semmit szóval... Képtelen vagyok lépni ha tetszik a lány egyszerűen nem megy félek hogy elvesztem. Fogyatékos vagyok.